Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)
Herceg Mihály: A csongrád-vásárhelyi uradalom kialakulása (1709–1848)
1789-ben 1808-ban 1813-ban 1827-ben 2199 Ft 3096 Ft 3245 Ft 3544 Ft Ezért igyekezett az uradalom a jövedelemszerzés egyéb forrásait kiaknázni: folyton emeli a különféle váltságok, haszonbérek, regálé jövedelmek összegét, csökkenti a beneficiumok területét, stb. A várost környező „pusztáknak” — amelyeket persze szántottak is, — eleinte taksa formájában való bérletét fölváltotta a lánconként kivetett földbérlet, — amely a határ mérnöki fölmérését tette szükségessé. Ezt a munkát 1752—54-ben Ruttkay Imre földmérővel el is végeztette a földesúr. „Ez volt az a kötelesség, melynél a hatalmon ülő osztály eleitől fogva a legtöbb visszaélést, olykor lelketlenséget követte el a föld népén s melynél ennek szolgai mivolta legnyilvánosabb volt” — állapította meg Szeremlei Sámuel.58 Nem csoda, ha a robottól századokon át elszokott vásárhelyi nép még nevének kiejtésétől is irtózik. Nagy teher az országnak, vármegyének végzett robot is, a fors- pontozás, a véget érni nem akaró katonai szállítások, katonatartás, töltéscsinálás stb, de mindez eltörpül a földesúr hajdúja irányította kényszermunka mellett. Gróf Károlyi még meg sem szerezte véglegesen a Csongrád-vásárhelyi uradalmat, máris megkísérelte a robot kivetését. A város bírái írták 1720-ban: „Megértettük kegyelmes parancsolattyát Excellenciádnak némely búzának elvetése felől is... sem mikö- zöttünk, sem körülöttünk való helységekben ez sem előbb, sem most nem practicál- tatik... Hanem ha ugyan Excellenciád ezen szoros földön kíván jószágot tartani, inkább ígérjük, hogy kenyérnek való búzából a pásztoroknak concurálunk.”59 1723-ban a katolikus templom építkezéséhez szólítja a földesúr a vásárhelyieket. Azok tiltakozásának alapja, hogy „netalán ezzel okot adnának a rabotás munkára, holott pedig az Atyáink is rabotás jobbágyok nem voltának.”60 Nem egyszerűen a munkától félnek, hanem a robotolás megalázó rendszerétől. Szívességből, nem robotképpen se- gítkeznek a földesúr építkezéseknél, amelyet az illendően meg is köszön.61 A parasztváros önigazgatása, a református vallás az emberi méltóság olyan tudatát fejlesztette ki a vásárhelyiekben, amely nem ismeri a hajbókolást a földesúr előtt. Meghívják asztalukhoz, pénzt kölcsönöznek neki. Összeköti őket az a cinkosság is, ahogy megnövelték Károlyi birtokát. A beiktatáskor, illetve a határ bejárásakor, amelyik pusztára a vásárhelyiek rámondták, hogy az az övéké (s véletlenül éppen a jószáguk is mindig ott legelt!) — akkor az a puszta belekerült a Károlyi uradalomba. Ha segítséget kért Károlyi Sándor, megkapta. „Határok újítására és kaszálni való embereket azmint hamarjában felvehettük, elküldöttük.” -— írták 1727-ben a bírák. A földesúr levelei ebben az időben tele vannak köszönettel, türelemmel. Ezt a csaknem idillikus hangulatot a földesúr célratörő magatartása mielőbb eloszlatta. A szénavágást, boglyázást, lószelídítést, árokhányást már nemcsak kérte, de meg is követelte. Amikor azonban fölismerték, hogy ezek a követelések már robotnak te- 68 68 Szeremlei 1901, 59: 573. 85 Ol. KcsL P 398. 63. cs. 27 901. sz. és CsmL (Hf) Tan. ir. 3. cs. 4. sz. 60 Ol. KcsL P 398. 63. cs. 27 903. el CsmL (Hf) Tan. ir. 2. cs. 13. sz. 2. Robot 76
