Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)
Herceg Mihály: A csongrád-vásárhelyi uradalom kialakulása (1709–1848)
Az uraság ezeknek a nemeseknek, tisztségviselőknek haszonbéres földeket osztott. A valóságban a haszonbérlők mindig több földet használtak, mint amennyi után fizettek. Ezeknek nem érdekük a megegyezés. A szerződéskötésre Vásárhelyre érkezett grófok az incidenst indokul használva elutaztak a városból, megszakították a tárgyalásokat. Csak évek múlva vették föl annak fonalát, a reformországgyűlések hatása alatt. Az uraság mostmár 26 000 holdat követelt a külső legelőből, valamint a Barci rétet, Atkát, Körtvélyest és a mártélyi lapost. A város 7000 holdat ajánlott, valamint Körtvélyest és Mártélyt. 1838-ban Szabó László kerületi ügyész az uradalom nevében 24 000 holdat kért a külső legelőből, 1000-et a belső legelőből és 5000-et a rétből. Az alkudozásokat fékezte, a vásárhelyieket kedvetlenítette, hogy az uraság nem mutatta föl a hitelesnek tartott Vertics térképet, és hogy a perdöntő iratok elvesztek a levéltárból, másolatukat pedig nem kapták meg. 1841-ben a mártélyi laposon és Körtvélyesen felül még 12 000 holdat is megajánlott a város. Közben sok más sérelem is izgalomban tartotta Vásárhelyt. Pert perre indítottak az uradalom ellen: a kilencedváltság ezüstpénzzel való fizetése, a Puszta be nem népesítése, az uradalom újabb jogtalan földfoglalásai stb. miatt. Az elégedetlenség a város vezetőivel szemben is nagy volt. Ezalatt a megyegyűléseken is elkeseredett politikai harc folyt a reakciós földesúr és annak lakájai ellen. A legelőelkülönzés ügyében pedig olyan nézetek terjedtek, hogy arra nincs is szükség, hiszen az urbárium behozatalakor az már megtörtént !36 1844 februárjában a per útjára lépett a város, de aztán a tárgyalások is csak tovább folytak. Csalást és megvesztegetést emlegettek. Danes István városi jegyző 1848 májusában bevallotta, hogy „csalfálkodás és erőszak követtetett légyen el a város elnyomására.”37 Annak is nyoma van viszont, hogy éppen az említett jegyző a márciusi események előtt 4 sessió földet kért jutalmul az uraságtól a „legelőelkülönzés körül szerzett érdemeiért.” Szabó László uradalmi ügyész is benyújtotta a számlát: 2 sessió földet kért és kapott ezen a címen!38 1847 tavaszán csaknem egy időben született meg az egyezség és szűnt meg a per, amelytől a tanács a fent említett „urak” befolyására „elállt”. A nehezen létrejött egyezség szerint kap a város a belső legelőből (Solt, Kenyere, Szentkirály) 9456 2^ holdat, a külső legelőből 44 638 holdat. Az uradalomé marad a belső legelőből Gorzsa (4915 hold) és Sziget (7174 hold). Közös marad a város és az uradalom közt a Rét, amely 23 344^ hold. A 18. században elfoglalt újvárosi és mágocsi puszta, valamint Körtvélyes, Mártély, Rétkopáncs az uradalomé lesz, — vagyis a már úgyis kialakult állapotot rögzíti az egyezséglevél.39 A kiméréshez 1847. szeptember 30-án fogtak hozzá. Az uradalom pedig még az év decemberében behajtotta a Rétbe a maga sertéseit, hogy ezáltal is kinyilvánítsa hozzávaló jussát. A neki jutott belső legelő körülárkolását napszámos erő felhasználásával végeztette, nem robotosokkal.40 Az örökváltság gondolatát az uraság az 1810-es években, majd 1847-ben is fölvette, de a magas összeg miatt tárgyalásokra sem került sor. 1847-ben pl. 3 450 000 Ft-ért lett volna hajlandó az uradalom az örökváltságot megkötni 35 évi törlesztés mellett. A legelőelkülönzéssel is jól járt az uraság. Nemcsak azt érte el, hogy a már elhódított területek a 48-as törvények 36 CsmL (Hf) Tan. ir. 10. cs. 161. sz. 37 Uo. Tan. jkv. 1848. máj. 11. 38 Ol. KcsL P 408. 15. cs. 1847. jún. 28. 39 CsmL (Hf) Leg. elk. 10 CsmL (Hf) Herczeg Mihály: A Károlyiak vásárhelyi uradalma a jobbágyfelszabadításkor. Szám nélküli kézirat. 71
