Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)

Vass Előd: A vásárhelyi náhije 1560. évi és 1570. évi török adóösszeírása

pén szilárdultak meg. A legújabban előkerült régészeti leletek alapján is a Tiszántúlon a kúnok feudalizálódásának befejeződését a XV. század közepére keltezzük.3 A kún népesség és nomád állattartó gazdálkodásának a magyar feudális viszonyok közé való beillesztése éppen hogy megtörtént, amikor az oszmán-török hódítók elől menekülő délszlávok ezen a vidéken is megjelentek. Brankovics György menekült szerb despota és több főembere közül a Jaksics család kapott birtokokat Vásárhely környékén is, s oda délszláv jobbágyokat telepítettek.4 A vidék lakossága, magyarok és délszlávok, egyaránt a Dózsa parasztháború felkeléseiben mérsékelten vettek részt. Egyetlen nagyobb megmozdulás az volt, amikor Donáttornya lakosai a velük korábban hatalmaskodó szegi Dóczi János szegvári kastélyát dúlták fel, s itt 50 Ft kárt okoztak. A megtorlástól való félelmükben sokan közülük Nagylakra költöztek át, s Jaksics Márk jobbágyai lettek.5

1526 nyarán a Dunánál felvonuló török sereg hírére, s később a Szegednél kivonuló törökök elől sokan a Vásárhely környéki területre menekültek. Különösen a Marosvölgye telt meg menekülőkkel. Közülük 1527-ben Cserni Jován „szerb despota” sok szerbet telepített át Bácskába. Ott a kivonuló törökök nyomában leégett üres falvak maradtak, amelyeket 1527/29-ben átmenetileg szerb betelepülők szálltak meg. A mohácsi csata utáni helyzetben Szapolyai János és Habsburg Ferdinánd király hívei egyaránt az ország teljes birtokbavételére törekedtek. Az 1527 végén Lengyelországba menekült Szapolyai János, 1528 február elején francia közvetítéssel, Konstantinápolyban katonai szövetségi szerződést kötött a törökökkel. Néhány hónap előkészület után 1528 szeptemberében János király hadai élén Lengyelországból visszatért. Közben török szövetségesei is „segítő” lépéseket tettek. Mehmed szendrői szandzsákbég Becsét, Becskereket, Csanádot, Makót sorban elfoglalták. Mehmed szandzsákbég és János király 1528. október 12-én Makón megbeszéléseket tartott, s ennek eredményeképpen a törökök az általuk elfoglalt várakat János királynak visszaadták. Mehmed szandzsákbég török csapatai, János király hívei és közöttük Radisa Bosics és Radics Pál szerb fegyveresei együttesen 1529-ben az Alföldről Ferdinánd király híveit kiverik. A Bácskába betelepült szerbek egy nagyobb csoportja 1529-ben onnan kivonul és a Szerémségbe telepedik át.6 7 Ezek a hadműveletek többnyire Vásárhely környékét közvetlenül is érintették. A hadjáratokkal együttjáró menekülések áramlatai azonban a közeli Vásárhelyet és vidékét valószínűleg már nem kerülték el.

János király egy évtizedes békés uralkodásának ideje alatt a földesurak egy része kicserélődött, mivel a ferdinándpártiak birtokait a jánospártiak kapták meg. A földesurak igyekeztek maguknak jobbágyokat is szerezni, s birtokaikra telepíteni. 1536-ban

3 A kunok XV. századi tiszántúli feudalizációjáról: Selmeci László, Adatok és szempontok a kunok régészeti kutatásához Szolnok megyében; Karcagi Várostörténeti Tanulmányok; Nagykunsági Füzetek 1., Karcag 1974, 23—30 1. valamint Pálóczi—Horváth András, A kunok megtelepedése Magyarországon; Archeológiái Értesítő, 101. évf., 2. sz., Budapest 1974, 251—254 és 257—258 1.

4 A délszlávok tiszán túliletelepedéséről: Borovszky Samu, Csanád vármegye története 1715-ig,

Budapest 1897, II. kötet, 152—153 1., valamint Blazovich László, Hódmezővásárhely története a tatárjárástól a Hunyadiakig; II. Mezővárossá fejlődés útján; in A hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnázium Évkönyve 1978, Hódmezővásárhely 1978, 15 lapon idézi az 1455. évi oklevél szövegéből, hogy már ott magyarok és szlávok együtt szerepelnek.

6 Borovszky, i. m. II. kötet, 154 1. és még A. Fekete—Nagy, V. Kenéz, L. Solymosi, G. Érszegi, Monumenta Rusticorum in Hungária Rebellium Anno MDXIV, Budapest 1979, 375 1.

6 Szalay László, János király és az európai hatalmasságok: in Adalékok a magyar nemzet történetéhez a XVI. században, Pest 1861, 89—128 1. és még Thury József, Török történetírók; Török-Magyarkori Történeti Emlékek, II. Osztály, írók, Budapest 1896, 74 lapon említi Ferdi, „A törvényhozó Szulejmán szultán története” című krónikájában Cserni Jóván felkelése után történő ese ményeket,

7 Borovszky, i. m., II. kötet, 155 1., valamint Reizner János, Szeged Története Szeged 1900, IV. kötet, 130—141 1.