Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)
Vass Előd: A vásárhelyi náhije 1560. évi és 1570. évi török adóösszeírása
10. táblázat: A vásárhelyi náhije sertéstenyésztése és méhészete 1560—1570 között Helység Évek Sertés adó Egy kapu darabszáma Méhkas tized Egy kapu darabszáma Vásárhely 1560 1775 darab 10 darab 9 250 53 darab 1570 2225 darab 7 darab 10 750 35 darab Szentes 1560 375 darab 6 darab 1 350 24 darab 1570 980 darab 9 darab 2 600 26 darab Falvak 1560 1960 darab 4 darab 8 150 19 darab 1570 2525 darab 5 darab 13 170 31 darab pedig különösen a méhkasok száma közel egyharmadával emelkedett, amíg a sertésszám kis növekedést mutat. Szeremlei Samu ismert monográfiájának megállapításai a fenti adatok megvilágításában egyszerűbben módosulnak. A juhtenyésztés nem a török alatt, s nem a rácok által terjedt el. Az sem igaz, hogy a rácok, délszlávok főfoglalkozása kizárólag a pásztorkodás volt. Erre az itt közölt összeírásaink bárkit meggyőzhetnek. A sertés- tenyésztést kevésbé karolta fel a lakosság, írja Szeremlei, pedig a 10. táblázat adatai alapján országosan is jelentős számú sertést tartottak. Szentesen és a 16 faluban a török uralom alatt még számuk növekedett is. A méhészet török alatti elterjedését viszont szintén a 10. táblázat adatai alapján igazolva látjuk. A virágzó földművelés alá- hanyatlása sem egészen így igaz, mert valószínűleg csupán a búzatermesztése csökkent, de a kétszeres általában növekvő termésmennyiségeket mutat fel. Szeremlei a szőlő- művelést is említi, pedig deftereink erről nem tesznek említést. Valószínűleg a szőlő- termelés csak később indult be, tehát nem a török alatt pusztult ki.42 Vásárhely város társadalmi és gazdasági feltételei azonos körülmények között is Szenteshez és a 16 faluhoz viszonyítva eltérően alakultak. Belső társadalma differenciáltabb, tehát kevesebb gazdag és több szegény élt ott, mint a többi megvizsgált helységben, a növekvő adóikat a török defterekben fel nem jegyzett szarvasmarhatenyésztésből fizethették. Vásárhely hamarabb és nagyobb mértékben állhatott át a szarvasmarha tenyésztésre, mint a többi vizsgált helység, ahol a többi ágazat jelentősége tovább megmaradt.43 A Vásárhely környéki falvak önellátásra álltak át, s Vásárhely természetes ellátását szolgálták. így tudott Vásárhely újabb parlag területeket pusztává, legelővé alakítani, mert a szarvasmarha tenyésztés külső tenyésztése egy állat esetében napi 13—15 kg legelésre alkalmas szénát kívánt meg. Egy hold mintegy 7—9 állat számára volt elegendő, s ha növelni akarták számukat, akkor a legelőterületet kellett gyarapítani. Ahogy erről korábban szót ejtettünk, a társadalmi-gazdasági feltételek a XV. században alakultak át. A kun népesség feudalizációja teremtette meg Vásárhely környékén is azokat a társadalmi-gazdasági alapokat, amelyek azután az elbeszélt külső hatásokra mindig változva fejlődtek tovább. Ennek a folyamatnak egy évtizedét tekintettük át, amit az itt teljes szövegükben közölt török adóösszeírások tettek lehetővé. 42 Szeremlei, i. m., IV. kötet, 249—258 1. 43 U. ő., IV. kötet, 234 1. említi, hogy a vásárhelyi városi tanács 1738 jan. 3-án írta egyik levelében: „minden jövedelmünk, melyből adót és egyéb fizetéseinket teljesíthetjük — csupán csak marháinkból — vagyon...”. Ehhez még V. ő. 22. jegyzet adatait, 24
