Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)

Fábián György: A két munkáspárt együttműködésének fejlődése Szegeden a város felszabadulásától az 1947-es választásokig

külterületi, falusi, tanyai, 8 a kiskundorozsmai, 8 a torontáli járáshoz tartozó, 26 pedig üzemi. (Három Dél-pestmegyei község szervezete is idetartozik.) Taglétszáma 1946 júniusában 10 604, júliusban pedig 10 935.168 A két párt szociális összetételében is bizonyos változás következett be, módo­sulás történt. Az ipari munkásság az év elején jobban kezdett közeledni a kommu­nista párthoz, mint korábban. Igaz, a munkások között még változatlanul jelentős volt az SZDP befolyása és komoly propagandamunkát is folytatott közöttük. A két párt munkástagjainak létszáma ekkor megközelítően azonos. Falun változatlanul az MKP volt fölényben, bár ebben a periódusban az SZDP is kezdett odafigyelni a föld­munkásságra és a kisparasztságra. A legnagyobb változás azonban az értelmiségi és a kisiparos-kiskereskedő réteg tekintetében következett be. Ezek a rétegek — többek között a B listázástól félve — tömegesen tódultak az SZDP-be, még jobban közeled­tek hozzá mint eddig és létszámát ezek duzzasztották fel néhány hónap alatt. Az MKP szegedi szervezete bár értelmiségi csoportot és kisiparos-kiskereskedő tagoza­tot is szervezett és nyitott e rétegek felé is, ekkor még nem tudott frontáttörést végre­hajtani, az SZDP jelentősen túlszárnyalta ezen a területen. Az MKP-nak 1946 ápri­lisában mindössze 537 értelmiségi és 300 kisiparos-kiskereskedő tagja volt a város­ban.169 A városi alkalmazottak között különösen szembetűnő az SZDP túlsúlya, mivel ott az SZDP-nek 645, az MKP-nak 186 tagja volt.170 A kisiparosok szabad szak- szervezetének vezetőségében a 8 MKP: 10 SZDP arány171 kétségtelenül erősen hí­zelgő az MKP-ra és ebben az esetben sem a létszámot, sőt még csak nem is az e ré­tegek közötti befolyást, hanem az MKP általános tekintélyét jelzi. Az ügyvédek kö­zül csak 1946 nyarán sikerült az elsőt megnyerni a pártba való belépésre, a többiek jórészt az SZDP-ben voltak.172 A mérnököket a párt városrendezési terve közelítette az MKP-hoz. Pedagógusok, de főleg orvosok már korábban is közelebb voltak a párthoz, az SZDP e rétegek tekintetében nem volt olyannyira fölényben. Az SZDP- ben viszont értelmiségi titkárság működött, az értelmiségi csoporton belül pedig külön orvos, mérnök-technikus, pedagógus, jogász, állami és az akkor alakult magántisztviselők szervezete tevékenykedett. Hangoztatták is, hogy „egy évvel ezelőtt az egész szegedi szervezet nem volt olyan népes, mint ma az értelmiségi tago­zat”.173 Az SZDP munkásbázisa viszonylagosan tehát Szegeden is nagyon összeszű­kült. A Szociáldemokrata Párt kispolgári jellegének erősödése a két párt viszonyára azonban még ekkor sem hatott negatívan, amint ezt egy 1946. június 26-i jelentés megállapítja. Eszerint nem rosszak az MKP kapcsolatai a zömmel SZDP-be tóduló értelmiségiekkel, az MKP és köztük nincs összeütközés.174 Ezt a tényt jelentős szegedi sajátosságnak foghatjuk fel. A két párt erőviszonya a szakszervezetekben 1946 első felében a következőképpen alakult. A város 19 500 főnyi szakszervezeti tagságának kb. 10—-12%-a az MKP-hoz, 18—20%-a az SZDP-hez tartozott.175 Az ipari szervezetekben inkább a kommunisták, az értelmiségi és alkalmazotti szakszervezetekben pedig a szociáldemokraták voltak többségben. A szakszervezeti vezetőségek összetételében általánosságban a paritás érvényesült, itt is úgy, hogy az ipari munkásoknál több kommunista, az értelmisé­gieknél több szociáldemokrata került a vezetőségbe. A szegedi szakszervezetekben 169 Uo. 274—16/155. 170 CsmL.: Szeged város főispánjának iratai. 9—188/1946. sz. alatti adatok alapján végzett saját számítás. 171 PI Arch. 274—16/155. 172 Uo. Dr. Sztodolnik László, a törvényszék elnöke lépett be a pártba. 173 Szegedi Népszava, 1946. május 22. 174 PI Arch. 274—16/155. 175 Uo. 228

Next

/
Thumbnails
Contents