Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)
Fábián György: A két munkáspárt együttműködésének fejlődése Szegeden a város felszabadulásától az 1947-es választásokig
többséggel választották újjá a korábbi, hat kommunista és egy szociáldemokrata párttagból álló üzemi bizottságot az összmunkásság akaratának megfelelően. Kovács József az üzemi bizottság egyetlen szociáldemokrata tagja, — aki 39 éve volt tagja a pártnak — a zökkenőmentes együttműködést hangoztatta, valamint azt: nem érzik, hogy a többségben levő kommunistákkal szemben hátrányban lennének.137 A két párt helyi lapja közötti vita is abbamaradt 1946 első felében. 1946. január 3-án a MADISZ, a SZIM és a SZÍT közös nyilatkozatot jelentetett meg a válási törvény mellett.138 A közös megnyilatkozás — ha kevésbé jelentős ügyben történt is — komoly lépés volt a munkáspártok ifjúsági szervezeteinek együttműködésében. További előrehaladást jelentett az ifjúsági szervezetek közeledésében, hogy a MADISZ kezdeményezésére a szegedi ifjúsági szervezetek ankétot rendeztek a problémák közös megvitatására. 1946. február 15-én Szeged dolgozói a két munkáspárt és a szakszervezetek felhívására a munkásosztály harci egységének megnyilvánulásaként —-azt hangoztatva és egyben demonstrálva is — tízperces munkabeszüntetéssel és utcai tüntetéssel tiltakoztak a reakciós megmozdulások, szabotázsakciók ellen. A nagygyűlésen — amelyen kb. 12—15 000 ember vett részt — Tombácz Imre az MKP, Papdi György pedig az SZDP nevében követeléseik megvalósítása érdekében követelte a közigazgatás megtisztítását.139 A szegedi népbíróság munkáspárti tagjai nem értettek egyet a népbíróság túlságosan enyhe ítéleteivel és nem voltak hajlandók együtt dolgozni a reakciós kisgazdapárti népbíróval. Ezért tiltakozásul február 21-én otthagyták a népbírósági tárgyalást. Ebben a kérdésben teljes volt az összhang a két párt között. A február 23-i pártközi értekezlet megállapodása alapján el is érték, hogy február 25-én a Szegedi Nemzeti Bizottság feloszlatta ezt a népbírósági tanácsot.140 A két párt együttműködése tapasztalható az ipartestületi választás kérdésében is, együttesen léptek fel a munkáspártok a reakció ellen ezen a területen. Az 1946. március 17-i ipartestületi választáson ugyanis az előzetes pártközi megállapodással ellentétben a két munkáspárthoz tartozó iparosok jelentős részének kizárásával jobboldali vezetőséget választottak meg az ipartestület élére. Az SZDP VB március 19-i ülése ezért elhatározta, hogy a megválasztott szociáldemokrata iparosoknak le kell mondaniuk tisztségükről és hogy az azonos állásfoglalás és közös cselekvés érdekében kapcsolatba kell lépniük a kommunista párttal. Fontos politikai és harci kérdés volt, hogy a közigazgatás megtisztítását, a B- lista összeállítását kik végezzék el. Az MKP február 17-i nagyszegedi konferenciája határozatban szögezte le, hogy ez a Nemzeti Bizottság és a szakszervezetek feladata.141 Ezt az álláspontot a munkáspártok megvédték a február 21-i törvényhatósági bizottsági ülésen is a kisgazdapárti Nagyiván Jánossal szemben.142 Február 21-én a Gázgyárban és Alsóközponton (a mai Mórahalom), február 22-én a Gyufagyárban, Dohánygyárban, a Gazdasági Vasútnál, február 24-én Deszken, Szatymazon, Kiskun- dorozsmán és Tápén tartottak gyűléseket e követelések jegyében.143 Nagyon lényeges, hogy ezeket a gyűléseket az üzemekben és a falvakban egyaránt az SZDP-vel együtt szervezték a kommunisták. A kezdeményezés ezekben a tömegmegmozdulásokban, az alulról jövő tömegnyomás felhasználásában a kommunisták kezében volt, mivel 137 Uo. 1945. december 1. 138 Uo. 1946. január 3. 139 Uo. 1946. február 15., február 16. 140 Uo. 1946. február 21., február 22., Szegedi Népszava, 1945. február 27. 141 Délmagyarország, 1946. február 19. 142 CsmL.: Szeged város Törvényhatósági Bizottságának iratai. Közgyűlési jegyzőkönyvek. 1946. 143 PI Arch. 274—16/155. 223
