Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)

Fábián György: A két munkáspárt együttműködésének fejlődése Szegeden a város felszabadulásától az 1947-es választásokig

álláspontjukat.63 Ugyanezt megvalósították a törvényhatósági bizottság ülései előtt is. Március 1-én például a törvényhatósági bizottság munkáspárti és szakszervezeti frakcióinak együttes értekezletén egyeztették álláspontjukat.64 Április 3-án a volt ricsei internáltak — vagyis a két munkáspárt helyi vezetői — találkoztak a munkásegység jegyében.65 Jelentős még, hogy már ebben az időszakban •— április 22-én — a két párt és a szakszervezetek közös vezetőségi ülést tartottak.66 A május elsejét előkészítő április 24-i demonstráció és május elsejének megünneplése is a munkásegység jegyében zajlott le Szegeden.67 Más megnyilvánulásai is mutatkoztak 1945 első felében a munkásegységnek. A demokratikus átalakulás minden kérdését összefüggésbe hozták a munkáspártok együttműködésével. A „Munka” 1945. január 2í-i számában Komócsin Zoltán a földreform követelésével hozta kapcsolatba a munkásegységet. „Lehet ... eltérés, mondjuk pártálláskülönbözet, de a földkérdésben ...a legteljesebb egységet kell létrehoznunk. ... a párttagsági könyvünk nem egyforma, de a gazdasági helyzetünk egyezik, tehát a céljaink egyformák.” A földkérdésben Szegeden kommunisták és szociáldemokraták egységesen is léptek fel.

A szegedi szakszervezetek lapja, a „Munka” egyébként is igen nagy szerepet játszott a két munkáspárthoz tartozó szakszervezeti tagok közelítésében, összefogásában. Hangsúlyozta a lap: „a két párt összetartása megkívánja a pártok tagjainak egymáshoz való viszonyban való meleg baráti összetartásukat is.” Mérhetetlenül fontosnak tartotta az egységfrontot a demokrácia érdekében. „Az egység gondolatának át kell hálózni száz és ezer szállal a munkástársadalom minden egyes részét. Ma nem lehet különbség kommunista és szociáldemokrata között, amikor a munkások egységes érdekéről van szó.” Igen jelentős felismerés, hogy éppen a szakszervezetekben kell ennek az egységgondolatnak valósággá kristályosodnia.68

A népi demokratikus forradalom kezdeti időszakában tehát — a kezdeti bizonytalanság után, amikor az első néhány héten a fejlődés az egységes munkáspárt irányába haladt — a két munkáspárt szegedi szervezetének együttműködése, a munkásegység fejlődése csaknem teljesen zavartalan. Ezt elsősorban az MKP szegedi szervezetének egyértelműen nagyobb politikai súlya, meghatározó befolyása, az SZDP szegedi szervezetének gyengébb volta idézte elő — de nemcsak ez. 1945 elején ugyanis már teljes erővel folyt az SZDP pártszervező munkája is. Februárban már működtek az SZDP belváro si, felsővárosi, móravárosi, rókusi, Fodor-telepi és Somog- i-telepi szerveze tei.69 Március 4-én újjáalakult az újszegedi és a szentmihály- teleki szervezet is.70 Ugyanebben az időben az MKP belvárosi, alsóvárosi, felsővárosi, móravárosi, rókusi, újszegedi és Somogyi-telepi szervezetei működtek.71 1945 nyarára pedig az SZDP is teljesen kiépült a városban és a felszabadulás előtti szervezeteire, kádereire támaszkodva taglétszáma meg is haladta az MKP tagjainak létszámát, bár politikai befolyása elmaradt tőle. A két párt között jó összhangnak az is az oka, hogy ebben a periódusban antifasiszta, demokratikus feladatok vannak napirenden és az SZDP „ma a demokráciáért, holnap a szocializmusért” programjának első része

63 MSZMP Csm. Biz. Archívuma. 21/6048. Közli: VDCSMMT 1944—1945. Szeged, 1970. 167. 1.

64 Délmagyarország, 1945. február 28.

65 Munka, 1945. április 8.

66 Délmagyarország, 1945. április 22.

67 Strassenreiter Erzsébet: A két munkáspárt együttműködése a felszabadulás után. PTK, 1973. 2. sz. 65. 1.

68 Munka. 1945. február 11.

69 Délmagyarország, 1945. február 17.

70 Uo. 1945. március 2.

71 Uo. 1945. február 17.

210