Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)
Vass Előd: A vásárhelyi náhije 1560. évi és 1570. évi török adóösszeírása
8. TARJÁN UTCA (1570-ben és 1787-ben) 1570: Családfő 85, legény fiú 125, legény testvér 26, szolga 1, lelkész 1. Családnevek: Baroka, Baros, Bácsi, Bori, Boros, Boldizsár, Bódók, Bors, Balog, Ágoston, Borka, Berdán, Bora, Búza, Bakó, Bitó, Csáti, Csór, Csala, Csontos, Éltős, Erdős, Dajka, Faragó, Fark, Fejér, Fazokas, Ferencs, Fekete, Gál, Halom, Hajdók, Gyurka, Kis Győrfi, Kovács, Kodór, Kuti, Keresztős, Korormán, Kun, Mégy, Ménes, Nemes, Nagy, Őlbős, Sár, Sipos, Sebestyén, Szijas, Szél, Szabó, Szeben, Terocska, Tés, Tarján, Porgán, Ukk, Zsodos, Vajas, Varga, Vámos. 9. UJ UTCA (1560-ban és 1787-ben) 1560: Családfő 36, legény fiú 26, legény testvér 2. Családnevek: Barcsa, Bakó, Bors, Ágoston, Bodog, Baroka, Boldizsár, Baros, Berecs, Erdős, Hajdúk, Jó, Karikás, Kotormán, Kéktós, Kigyó, Kis, Keresztős, Nagy, Nagybors, Nemes, Szél, Szélős, Szigán, Tót, Varjas, Zsoldos. 10. VÁSÁRHEL UTCA (1570-ben) 1570: Családfő 33, legény fiú 46, legény testvér 4, veje 2, szolga 1. Családnevek: Aszubrács, Bika, Bényi, Boros, Csala, Cseber, Damján, Cserepős, Felfődi, Jó, Kál, Kesken, Kovács, Kárfi, Kum, Molnár, Sebős, Sózó, Sós, Salamon, Székős, Szerencsi, Szetem, Szűcs, Varga, Vásárhely. A 6. táblázatban bemutatott tíz utcanévén kívül csak 1787-ben említik még az Oldalkosár és Tabán utcákat.35 A népesség családfőinek száma és családnevei alapján az egyes utcákban is nyomon kísérhetővé válik. A négy folyamatosan összeírt utcában lakók között tíz év alatt is jelentős változások léptek fel. A Hód utcában a lakosság 19 családfővel stagnált, a Félszőr utcában pedig 28 családfőről 25-re a Kanizsa utcában viszont 41 családfőről 21-re csökkent. A Nagy utcában ugyan ebben az időben a lakosság megháromszorozódott, 30 családfőről 114-re szaporodott. A többi utca közül a Tarján utca gyarapodása kétséget kizárólag megállapíthatóvá válik, tehát Vásárhely lakossága az 1560-as években a Hód, vagy Nagy tó felé orientálódott, mivel a Nagy utca és a Tarján utca a tó keleti partjának hosszában húzódott. Vásárhely népessége nem csupán a város tóparti része felé telepedett át fokozatosan, hanem 1560—1570 között mintegy 80%-ban kicserélődött. A 6. táblázatban utcánként feljegyzett családnevek tíz éves névjegyzékeinek összevetése szerint a következő helyzet állapítható meg. A négy folyamatosan feljegyzett utcában a Hód utcában az 1560. évi névjegyzékben szereplő családnevek közül 1570-re csupán cca. 0,6 %-a maradt. A Félszőr utcában pedig 20%-ot lehet kimutatni. A Kanizsa utcában az 1560. évi névjegyzék családneveinek 10%-át tudjuk azonosítani. A Nagy utcában viszont a legtöbbet mintegy 25%-ot azonosítani lehet. A fenti vizsgálataink alapján, tehát Vásárhely népességének közel 80 %-a kicserélődött. A 6. táblázatban az egyes utcákban feltüntetett családfőszám az ott található házak, illetve jobbágyháztartások számával azonosítható, mivel egy-egy háztartáson belül, a háztelken belül több épület is állhatott. Minden belső háztelek több részre tagolódott, egy vagy több lakóépület, bosztánkert, istállók, gazdasági udvarok váltogatták egymást. A lakóépületek nem épültek szorosan egymás mellé, hanem a saját belső háztelek legelején utcára nyíló kapuval helyezkedtek el. Ezek a lakóépületek még félig a földbe ásott alsórésszel gerendavázra vályogtéglákból készültek. Egy-egy belső háztelket alkotó jobbágyháztartásban 1560-ban és 1570-ben Vásárhelyen és Szentesen hat-hat fős népesség számítható ki. Ez a hat fő átlagos lélekszámként két kiscsalád meglétével azonosítható, mivel szóródásában a gazdagok háztartásában többen és a szegényekében pedig kevesebben helyezkedtek el. A Vásárhely környéki 36 A török akcsa 1570. évi átszámításáról: Velics, i. m., II. köt., 514 20
