Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)
Fábián György: A két munkáspárt együttműködésének fejlődése Szegeden a város felszabadulásától az 1947-es választásokig
Megkezdődött a harc a fasizmus maradványai ellen, a nyilasok, a fasiszták fele- lősségrevonásáért is. Ez az antifasiszta, demokratikus átalakulás egyik legfontosabb feladata volt. Az antifasiszta harc szükségességében egyetértett a két munkáspárt. Decemberben még együttes és egységes volt a két párt fellépése a fasiszta, jobboldali elemek elleni harc és a gyakorlati rendszabályok tekintetében is. Ugyanakkor itt, ebben a kérdésben eltérő megítélések is jelentkeztek. Az SZDP egyes szegedi vezetőinél ugyanis jelentkezett a fasiszták elleni enyhébb rendszabályok alkalmazásának szándéka, a demokrácia elvont, általános, „tiszta”, szociáldemokrata értelmezése. Igaz, dr. Valentiny Ágoston saját hatáskörében hatályon kívül helyezte a zsidótörvényeket. A jobboldali politikai bűnösök felelősségrevonására egy pártközi bizottságot javasolt.56 Ugyanilyen értelemben beszélt Gombkötő Péter az MKP szegedi titkára is.57 Dr. Valentiny szerint azonban ez a bizottság csak általános elvek elfogadását végezte volna el. Ä népbíróságok megalakítása, amely a polgári demokrácián túlmutató rendszabály volt — és amelyet az általa kiküldött pártközi bizottság javasolt — már ütközött az ő város- és országirányító koncepciójával. A reakció elleni harc módszereit illetően kialakult ellentétet mutatnak Szirmai Istvánnak, az MKP délkerületi titkárának 1945. január 10-i levele Gerő Ernőhöz.58 Ebben közölte, hogy dr. Valentiny Ágoston a központi intézkedés hiánya ürügyén a Nemzeti Bizottság január 10-i ülésén meg akarta akadályozni a népbírósági tanácsok felállítását. Ezt azonban — és a népbíróság elleni egyéb támadásokat — sikerült elhárítani és a pártok már ki is nevezték tagjaikat a népbírósági tanácsokba. Dr. Valentiny Ágoston álláspontját egyébként sem lehet teljes mértékben azonosítani a szegedi szociáldemokrata állásponttal. A népbíróság felállítását ugyanis a szakszervezetek 1944. december 11-i összvezetőségi ülése követelte —- amelyen szociáldemokraták is résztvettek — és a szakszervezeti munkásság nevében hangoztatták, hogy a szegedi ügyészség fasisztákat felmentő ítéleteinek, a békülékeny szellemnek vessenek véget.59 Ennek értelmében a Szegedi Nemzeti Bizottság december 12-én egyhangúlag határozta el a népbíróság felállítását. Bizonyos ellentét keletkezett a két párt között az igazoló bizottságok kérdésében is. Az SZDP egyes szegedi vezetői ugyanis megálltak az elveknél, az MKP szegedi szervezete viszont konkrét, határozott harcot, azonnali intézkedéseket követelt a fasiszták, a reakciósok ellen. A szegedi pártszervezet 1945. január 1-i taggyűlésén a szegedi kommunisták erőteljesen sürgették a városi tisztviselők magatartásának pártközi bizottság által történő felülvizsgálatát. Ennek alapján január 12-én létrehozták az öt szegedi igazoló bizottságot. A népbíróságok és igazoló bizottságok létrejöttében, illetve az ezeket létrehozó rendeletek szigorításában nagy szerepet játszottak a szegediek és ezen belül is a két munkáspárt szegedi szervezete a kommunisták kezdeményezésével és irányításával. E bizottságok munkáspárti tagjainak együttműködése az első időszakban igen jónak bizonyult. A negyedik számú igazoló bizottságban Farkas István (MKP) és Kovács István (SZDP) például igen jó együttműködést valósított meg. Biztosították a munkáspárti vélemény érvényesülését a bizottságban.60 Előfordult az igazolási eljárások során, hogy az SZDP és MKP képviselői együtt tiltakoztak és nem írtak alá egyes igazolásokat, amikor nyilasokat akartak igazolni.61 56 Délmagyarország, 1944. december 7. 57 Uo. 1945. január 6. 58 PI Arch. 274—16/126. 69 Délmagyarország, 1944. december 13. 60 Farkas István szóbeli közlése. 61 MSZMP Csm. Biz. Archívuma. SZNB iratai I. Közli: VDCSMMT 1944—1945. Szeged, 1970. 317. 1. 208
