Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)

Fábián György: A két munkáspárt együttműködésének fejlődése Szegeden a város felszabadulásától az 1947-es választásokig

csak néhány ember kezdeményezésére indult meg.”31 De az SZDP megalakulásának késését már nem lehet csupán ezekkel a tényezőkkel magyarázni. Az első hónap bizonytalansága után ugyanis még egy teljes hónapot késett a Szociáldemokrata Párt újjáalakítása. A pártok közül utolsónak jött létre Szegeden az SZDP, annak ellenére, hogy jelentős hagyományai voltak a városban. Ez a pártot újjászervezők eszmei-politikai arculatát is megvilágítja. Jobboldalinak kikiáltani az SZDP szegedi újjáalakításában résztvevőket túl sommás megállapítás,34 35 de nem is a baloldal játszotta a fő szerepet az SZDP szegedi szervezetének újjáalakításában. Az elmondottakat igazolja dr. Valentiny Ágoston magatartása is. Az SZDP szegedi szervezetének felszabadulás előtti elnöke a munkásvezetők óhajára Szeged polgármestere lett. Aktív szerepet vállalt az új rend alapjainak megteremtésében. Ugyanakkor pártja újjászervezésétől még sokáig vonakodott.36

A késésben tehát kétségtelenül szerepet játszott az is, hogy az SZDP körül ekkor elsősorban olyanok bábáskodtak, akik később nem tudtak lépést tartani a fejlődéssel, valamint az ingadozók, centristák. A baloldali Papdi György, az SZDP szegedi szervezetének felszabadulás előtti utolsó titkára csak 1945. április 27-én tért haza. A szegedi szociáldemokrata mozgalom régi harcosai közül mások is — így Bozóki Lajos, dr. Berkes Pál — csak később tértek haza.

A Szociáldemokrata Pártot létrehozók kezdeti húzódozását sem lehet azonban egyértelműen jobboldaliságnak, a létjogosultság megtagadásának, a proletárdiktatúrától való félelemnek, a kommunistákkal való együttműködés megtagadásának tekinteni. Ebben a vonatkozásban is feltétlenül hatott az egységtörekvés, a munkás- osztály sok bajt okozó, a fasizmus győzelmét megakadályozni nem tudó megosztottságának a megszüntetése. Bizonyítják ezt olyan tények is, mint például az, hogy Müller Dezső és Bozóki Lajos, az SZDP szegedi szervezetének korábbi vezetőségi tagjai 1945-ben történt visszaérkezésük után meglepődtek azon, hogy továbbra is fennmaradt a két párt szervezeti különállása.37 Bozóki Lajos — nyilvánvalóan abból az internálótábori beszélgetésből kiindulva, amelyben Tombácz Imre, a szegedi munkásmozgalom kiemelkedő vezetője közölte vele, hogy az MKP-ba fog belépni — visszaérkezése után először őt kereste fel az MKP székházában.38 Az ugyancsak később visszatért dr. Berkes Pál, az SZDP YB tagja is csak alapos tájékozódás után maradt az SZDP-ben.39

Az SZDP megalakulása körüli problémáknak még egy tényezőjét említhetjük: központi szerveik, a központi irányítás, a felső kapcsolatok hiányát. Mivel az országos, választott vezetőséggel megszakadt a kapcsolat, 1944 végéig nagyfokú ön- tevékenység és spontaneitás jellemezte a Szociáldemokrata Párt tevékenységét a felszabadított területeken.40 A helyi szociáldemokrata vezetők a párt és a mozgalom sorsáról nem dönthettek, ugyanakkor a demokratikus nemzeti összefogás és a munkásegységfront szempontjából is fontos lett volna az SZDP állásfoglalása, amit a kommunisták novemberben már sürgettek. Az SZDP szervezeti újjáala34 Strassenreiter Erzsébet: A Szociáldemokrata Párt újjászerveződése. PTK. 1971. 3. sz. 6. 1.

35 Fehér István: A szegedi munkásság szervezeti helyzete a felszabadulás első éveiben c. tanulmányában túlzottan jobboldalinak tekinti az SZDP szegedi szervezete megalapítóit, eltúlozza a jobboldal hatását a párt újjászervezésében.

36 Vö. Erdei Ferenc: Újság, népfront, nemzetgyűlés c. visszaemlékezése. In:. VDCSMMT 1944—45. Szeged, 1970. 75. 1.

37 Müller Dezső, Bozóki Lajos (a szegedi SZDP vezetőségi tagja) szóbeli közlése.

38 Bozóki Lajos szóbeli közlése.

39 Farkas István szóbeli közlése.

40 Vö. Strassenreiter Erzsébet: i. m. 11. 1.

205