Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)

Fábián György: A két munkáspárt együttműködésének fejlődése Szegeden a város felszabadulásától az 1947-es választásokig

További, a város politikai arculatát meghatározó tényező, hogy Szeged elsősorban nem ipari, hanem közigazgatási, kulturális, közlekedési centrum és nagyszámú középréteghez tartozó, alkalmazotti lakossága révén az ellenforradalmi rendszer bázisában jelentős szerepet játszott. Népességének az ipari, valamint mezőgazdasági népességénél egyaránt nagyobb részét alkották a közigazgatási tisztviselők, alkalmazottak, értelmiségiek, kisiparosok, kereskedők, vagyis a kispolgári és középrétegek. A városban kb. 700 pedagógus, 1000 köz- és magánértelmiségi, 11 000 köz- és magán tisztviselő, 1000 egyházi személy, 3000 kisiparos, 1269 kereskedő, 2480 kereskedelmi alkalmazott élt.10 Különösen feltűnő, hogy a tisztviselők létszáma kb. megegyezik a város munkáslétszámával.

A felszabadulás után a város politikai életét, a munkásosztály politikai arculatát, politikai pártjainak helyzetét, tevékenységét tehát ezek az ellentmondásos objektív körülmények determinálták. Tulajdonképpen úgy lehetne összefoglalni ezeket, hogy a progressziónak is igen jelentős hagyományai, bázisa és objektív lehetőségei voltak a városban, de legalább ugyanilyenekkel rendelkezett a reakció is. A népi demokratikus fejlődés 1944 decemberéig tartó időszakában az első tendencia — vagyis a baloldali erők ■— maximális túlsúlya a jellemző, és ez — ha később valamivel kisebb mértékben is — érvényesült a népi demokratikus forradalom egész első periódusában. A második szakaszban a reakció felélénkülésével, az országos fejlődéssel párhuzamosan éles — sőt sok esetben annál élesebb — helyi csatározásokban kellett a forradalmi erőknek a helyi reakciót legyőzniük.

A két munkáspárt helyi együttműködését megkönnyítette, elősegítette, hogy a városban a második világháború idején a gyakorlatban sikerült az akcióegység, az antifasiszta munkásegységfront megvalósításában jelentős eredményeket elérni. Ebben az időszakban Szegeden ismét megkezdődött a Kommunista Párt szervezett tevékenysége, részben közvetlen kapcsolatok útján, részben a legális munkásszervezetekben. Bizonyos balratolódás, forradalmasodás a munkástömegek között, pl. a szegedi textilgyárakban is megindult. Jelentős baloldal működött az SZDP-ben és a szakszervezetekben, amelyeknek hatása, befolyása is volt, és sikerült a vezetésben is balratolódást elérnie. Az SZDP szegedi YB-ben is erősödött a baloldal. Bár a párt szegedi elnöke dr. Valentiny Ágoston ekkor még vonakodott az együttműködéstől — a pártvezetés irányvonalának megfelelően —, de Papdi György titkárral, a kezdeti elutasítás után többször tárgyaltak az illegális kommunisták és sikerült is megállapodásra jutniuk az egységfront kérdésében. Ezen túlmenően a pártban, a szakszervezetekben, üzemekben, ifjúsági mozgalomban egyes konkrét akciókban megvalósult a kommunista és szociáldemokrata együttműködés Szegeden.11 Ez elsősorban a későbbi, felszabadulást követő fejlődés szempontjából volt nagy fontosságú.

10 Dégi István: Szeged gazdasági és társadalmi viszonyainak néhány kérdése 1946—1947-ben Az MSZMP Csongrád megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságának évkönyve. 1972. 23—32. 1.

11 Vö. Fehér István: A szegedi munkásság harca a második világháború idején. PTK, 1964. 2. sz.

Serfőző Lajos bevezető tanulmánya a Válogatott dokumentumok Csongrád megye munkásmozgalmának történetéből 1919—1944 c. kötethez. Szeged, 1977.

200