Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)
Fábián György: A két munkáspárt együttműködésének fejlődése Szegeden a város felszabadulásától az 1947-es választásokig
FÁBIÁN GYÖRGY A KÉT MUNKÁSPÁRT EGYÜTTMŰKÖDÉSÉNEK FEJLŐDÉSE SZEGEDEN A VÁROS FELSZABADULÁSÁTÓL AZ 1947-ES VÁLASZTÁSOKIG (1944—1947) 1944 őszén hazánkban mélyreható forradalmi átalakulás vette kezdetét. Az átalakulás jellege, tartalma, mélysége és sikere jelentős mértékben a munkásosztály vezető szerepének, hegemóniájának érvényesülésétől függött. A munkásosztály vezető szerepének biztosításához mindenekelőtt az osztály cselekvési egységére, munkásegységfrontra volt szükség. A népi demokratikus forradalom kulcskérdése volt,, hogy a bonyolult osztály- és pártviszonyok közepette, a magyar munkásmozgalom történelmi fejlődésének hagyományait figyelembe véve, hogyan, milyen tartalommal, milyen formában, milyen eszközökkel lehet biztosítani a munkásosztály két pártja, a Magyar Kommunista Párt (MKP) és a Szociáldemokrata Párt (SZDP) együttműködését, és ezen az alapon a magyar munkásosztály egységét az össznemzeti, demokratikus — és ezen keresztül a szocialista — átalakulás feladatainak megoldásában.1 A két munkáspárt együttműködése nem volt előzmény nélküli Magyarországon sem. A fasizmus elleni harcban, a demokráciáért, a nemzeti függetlenségért vívott küzdelemben mindkét munkáspárt eljutott az antifasiszta munkásegységfront igenléséhez, megteremtésének szükségességéhez. A második világháború időszakában és különösen 1944. március 19-e után fokozatosan létrejöttek a munkásegységfront létrehozásának objektív és szubjektív feltételei, a Kommunista Párt évtizedes erőfeszítése és a kommunista és szociáldemokrata munkások együttes harca, közös akciói következtében. Ez vezetett el az 1944. október 10-i akcióegység-megállapodás aláírásához.2 Az egyezmény lényegében az antifasiszta munkásegységfront akcióegység formájában történő megteremtésének dokumentuma. Ha a két munkáspárt között az egységmegállapodás értelmezése tekintetében voltak is bizonyos különbségek, az együttműködés elvi megalapozását, lényegét, tartalmát és formáját illetően a magyar munkásosztály és az egész nemzet közvetlen és távlati érdekeinekmegfel élőén, helyesen foglaltak állást.3 Ez az egyezmény a két munkáspárt felszabadulás utáni együttműködésének, a munkásegységfront megvalósításának elméletii-politikai alapját, kiindulópontját jelentette. 1 Ezúton is köszönetét mondok Strassenreiter Erzsébetnek, akinek lektori véleményét, megjegyzéseit a tanulmányban figyelembe vettem, és amelyek nagy segítséget jelentettek számomra. 2 A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt határozatai 1944—1948. Kossuth, 1967. 30—33. 1. 3 Az egyezmény részletesebb értékelését lásd: A magyar forradalmi munkásmozgalom története. III. k. Kossuth, 1970. 13—14. 1. Tóthné Tóth Irén: A két magyar munkáspárt elképzelései a munkásegység feladatairól és formáiról közvetlenül a népi demokratikus átalakulás megindulása előtt. Elméleti és Módszertani Közlemények 1973. 11. sz. 54—65. 1. Pintér István: A Magyar Front és az ellenállás Kossuth, 1970. 141—146. 1. 197
