Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)
Labádi Lajos: A szentesi képviselőtestületi szociáldemokrata frakció és a mozgalom kapcsolata
munkabérrel, amivel magunkat és családainkat becsületesen el is tudjuk tartani.”289 A kérvény még azt kéri, hogy a főispán „segítsen rajtunk”. Nincs határozott követelése, programja a megfogalmazóknak. A kérvény mögött nem áll szervezettség, tudatos célratörés. Látszik, hogy minden eszmei irányítás nélkül született, csupán a munka nélkül tengődő, csoportba verődött munkások egy hirtelen ötletéből. Ezt a benyomást igazolja már az eredeti okmány külső formája is. Az egész kérvény egy minden központozást nélkülöző körmondat, telítve helyesírási hibákkal — mutatva, hogy íráshoz nem szokott kéz írta. Tartalmából is hiányzik a logikai felépítettség. A hangnem inkább könyörgő, mint öntudatos. A szervezetlenségre utal a kérvény aláírásainak lakóhely szerinti össze-visszasága is. A januári kérvény tehát nem szervezett mozgalom által irányított akció terméke, hanem a földmunkásság körében kialakult hangulat szülte próbálkozás volt. Jelentősége csupán annyi, hogy felhívta a szentesi mozgalom vezetőinek figyelmét a földmunkásság tenni akarására, ill. a memorandumozás új formájának életképességére. Ilyen előzmények után, február folyamán a vezetőség legjelentősebb tevékenysége egy memorandum megszövegezése volt, mely a mezőgazdasági és földmunkásság helyzetének javítására vonatkozó javaslatokat tartalmazott. A memorandum szövege tartalmában, és hangnemében híven tükrözte a szentesi mozgalom baloldali vezetésének széles látókörét, ideológiai fejlettségét. Határozott hangnemben, tényszerűen tárták fel a munkásság nyomorát előidéző okokat, és ugyanilyen határozottsággal terjesztették elő javaslataikat is. Pontosan meghatározzák, hogy kikről van szó, amikor kijelentik: „Alulírottak, mezőgazdasági és kubikos munkások vagyunk... A mi vérünk és verejtékünk nyomán fejlődik a kultúra és a civilizáció. Mi vagyunk a társadalom alapja. A mi munkánkon épül fel az egész magyar élet. És mi vagyunk a kitaszítottak, a koldusok, a rongyosok. Mi vagyunk a társadalom szám- kivetettjei.” Tömör fogalmazását adják szociális helyzetüknek: „...Életviszonyaink mélyen alatta vannak az embert megilletőnek, átlagos évi keresetünk nem éri el a 200 pengőt. Ezért az állandó éhezés, nélkülözés gyötör bennünket, betegség pusztítja sorainkat. Gyermekeink az elégtelen táplálkozás miatt satnyák, csenevészek. Egyszóval nem élünk emberi életet.” Pontosan megfogalmazzák, hogy miben látják súlyos szociális helyzetük okait: „...ezeket látva önkéntelenül is azt kérdezzük, hát mindez miért? Miért kell koplalnunk, rongyoskodnunk? Ezeken a kérdéseken gondolkodva, mi arra a megállapodásra jutottunk, hogy nyomorunk legfőbb okai a következők: 1. a jelenlegi nagybirtokrendszer 2. a bankok és kartellek 3. az alacsony munkabérek 4. a nagy fogyasztási adók Úgy gondoljuk, jelentősen lehetne rajtunk segíteni a következőkkel: 1. igazságos földreformmal 2. a bankok és kartellek megrendszabályozásával 3. a mezőgazdasági és kubikos munkások létminimumát biztosító munkabéreknek törvényes megállapításával, a munkaidő leszállításával 4. a mezőgazdasági munkásság betegségi, baleseti és aggkori biztosításával” Végül kérik, hogy a főispán, kérvényüket juttassa el „az illetékes kormányhoz!”290 Megállapítható, hogy a memorandumban feltárt okok és követelések — bár a szentesi helyzet elemzéséből indult ki — jóval túlmutat a szentesi földmunkásság 289 Ua 290 CsmL (Szf) 1430/1937. sz. Alisp. ált. ir. 177
