Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)

Labádi Lajos: A szentesi képviselőtestületi szociáldemokrata frakció és a mozgalom kapcsolata

Az itt leírt események után — melyről az Alföldi Újság részletesen tájékoztatta a város lakóit — nem adhatunk hitelt a Szentesi Hírlap azon tudósításának, mely szerint: „...Örvendetesen jellemző a szentesi munkásság felfogására és higgadtságára, hogy a szakszervezetek felhívására a szentesi munkásság körében nem talált követésre. Egyetlen munkás sem hagyta abba a munkát a tüntetés miatt...”93 Ennek épp az ellenkezője az igaz. A szeptember 1-i akció pontosan azt igazolta, hogy a 20-as évek második felében hanyatlásnak indult szentesi mozgalom lábadozik, s adott esetben tömegek megmozgatására is képes. Szentes vonatkozásában is igaz Borsányi György azon megállapítása, hogy a szeptember 1-i tüntetés „nem valamiféle egyszeri fellángolása volt a proletár tömegeknek, hanem a csaknem egy éve tartó munkanélküli-mozgalom egyik ütközete, amelyet más, ennél kisebb tüntetések sorozata előzött meg és fog még követni... Sikere azt bizonyította, hogy a munkásosztály kész a rendszer elleni harcra, hogy a tömegmozgalomnak van reális alapja: a romló gazdasági helyzet, a tömegek ebből fakadó radikalizálódása. Azt is megmutatta, hogy a mozgalom csak akkor képes nagy, átütő erejű akciókra, ha a spontán hangulat megfelelő szervezettséggel találkozik.”94

A szeptember 1-i események utójátékaként érdemes néhány szót ejteni az Ossz- vezetőség reagálásáról, mely két irányban hatott. Egyrészről keményen megrótták azokat a szervezett munkásokat, akik a felhívás ellenére nem vettek részt a munka- nélküli tüntetésen,95 másrészről akciót indítottak a szeptember 1-én rendőrségi őrizetbe vett munkások kiszabadítására. Ez utóbbiak érdekében a munkásképviselők eljártak előbb a polgármesternél, majd pedig a rendőri szerveknél.96 Mivel próbálkozásuk eredménytelen maradt, szükségesnek látták, hogy a témát a városi képviselő- testület elé vigyék. Az elkövetkező közgyűlésen határozott hangú interpellációban tiltakoztak a rendőrhatóság részéről megmutatkozott, a munkásságot és annak vezetőit ért sérelmek miatt.97

Ezek a sérelmek pedig — szeptember 1-ét követően — egyre szaporodtak, mintegy bizonyítékául annak, hogy a mozgalom fellendítésére tett próbálkozások eredménnyel jártak. Míg a rendőrségi megfigyelő az SZDP szentesi csoportjának 1930 februári tisztújító taggyűléséről még azt jelenthette, hogy „...a szervezet tagjai közül mindössze 62-en jelentek meg...”98, addig az év utolsó hónapjaiban az Alföldi Újság már arról adhatott hírt, hogy „...több száz résztvevője volt az SZDP által a munkás- otthonban megtartott népgyűlésnek...” Különösen figyelmet érdemlő a tudósítás azon megállapítása, mely szerint „...a gyűlésen nemcsak a munkások, de a polgárok is nagy számban vettek részt. Annyi volt a résztvevő, hogy egy részük kiszorult az. utcára...”99 A hatóságok növekvő aggodalmát mutatta, hogy 1931 februárjában több vidéki városban -— így Szentesen is — rendőrségi készenlétet rendeltek el, mivel híre terjedt, hogy február 12-re újabb országos tüntetés készül.100 Ugyanezekben a napokban a főispán levélben számolt be a belügyminiszternek az SZDP és az MFOSZ szentesi csoportjainak közgyűlésén tapasztalt jelenségekről. Nem titkolta, hogy „...újabb megfigyelés szerint a szocialisták által jól irányzott propaganda folytán ezen taggyűléseken egyre nagyobb számban jelennek meg olyan egyének is, kik az egyesületnek nem tagjai, ily módon a taggyűlések szinte nyilvános népgyűlés

93 Szentesi Hírlap, 1930. szept. 3.

94 Borsányi György: i. m. 129. 1.

95 Barta—Gecsényi—Schneider: i. m. 118—119. 1.

96 Alföldi Újság, 1930. szept. 2.

97 CsmL (Szf) 1930. szept. 26. Szentes város kgy. jkv. 265. sz.

98 CsmL (Szf) 25/1930. sz. Főisp. rés.

99 Alföldi Újság, 1930. okt. 21.

100 Alföldi Újság, 1931. febr. 12.

147