Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)
Labádi Lajos: A szentesi képviselőtestületi szociáldemokrata frakció és a mozgalom kapcsolata
a megvásárolt kis épület csak igen nagy átalakításokkal válhatott alkalmassá valamennyi szakma munkásainak befogadására. Az átalakításhoz szükséges anyagi fedezettel pedig a szentesi mozgalom nem rendelkezett. Kiutat keresve, döntés született, hogy a városi képviselő-testület elé viszik a munkásotthon ügyét. A határozat értelmében a Szakszervezeti Bizottság (Összevezetőség) 1930 júliusában fogalmazott egy kérvényt, melyben 2000 pengő segélyt kértek a várostól a munkásotthon bővítési munkálataira.77 A kérvény beadásával párhuzamosan utasították a képviselőiket, hogy az elkövetkező közgyűlésen hozzák szóba a munkásotthon segélyének kérdését. Ez augusztusban meg is történt. Ambruzs Albert, a Szakszervezeti Bizottság elnöke, a kérvény előterjesztése során kifejtette, hogy a munkásotthon létesítése nemcsak a munkásság érdeke, hanem a város egész társadalmáé is. Az otthon ugyanis előmozdítaná a munkások művelődését, elvonná őket a kocsmázástól és egyéb káros szórakozásoktól. Az előterjesztést heves vita követte, melynek elindítója a pénzügyi szakosztály állásfoglalása volt. A nevezett szakosztály a város nehéz anyagi helyzetére hivatkozva a segély megtagadását indítványozta. A kérdés végül a szocialisták javára dőlt el. A közgyűlés 22:11 arányban megszavazta a kért segélyt.78 Ezzel azonban közel sem oldódott meg a munkásotthon átalakításának az ügye. A városi közgyűlés határozata ellen ugyanis fellebbezést nyújtottak be a megyei törvényhatósági bizottsághoz, kérve a segély kiutalását kimondó határozat megsemmisítését. A segély megadását ellenzők érvelése már túlment az anyagi nehézségekre való hivatkozáson. Egyikük kifejtette, hogy még mindenki élénken visszaemlékezhet az 1918/19-es eseményekre. Senki sem tudhatja biztosan, hogy a munkásotthonban „nem-e ismét hasonló irányban fogják oktatni a munkásságot.”79 A segélyt ellenzők érvelése hatékonynak bizonyult. A megyei kisgyűlés helyt adott a fellebbezésnek és semmisnek nyilvánította a városi képviselő-testület határozatát.80. Az ügy ezen fordulata arra késztette a szentesi munkásvezetőket, hogy képviselőik útján ismételten a városi közgyűlés elé vigyék a munkásotthon kérdését.81 Megjegyzendő, hogy a fenti álláspontot képviselők aggodalma nem volt alaptalan. A Bocskai utca 13. szám alatti kis épület ugyanis nem állt üresen addig sem, míg a közgyűlési teremben dúlt a csatározás. A megvétel után azonnal megindult benne az élet; a munkásság szervezeti és kulturális életének centrumává vált. Már 1930-ban megalakult egy szavalókórus, nem sokkal később pedig egy színjátszó csoport.82 Ezek fellépésein mindig zsúfolásig megteltek a kis helyiségek. Hasonló látogatottságnak örvendtek a különböző szemináriumok és ismeretterjesztő előadások, melyek rendezése már szintén 1930-ban megkezdődött.83 A munkásművelődés szempontjából nagy jelentőségű volt a saját könyvtár létesítése. Ennek sikerére vissza" CsmL (Szf) 4352/1935. lt. sz. Alisp. ált. ir. 78 CsmL (Szf) 1930. aug. 29. Szentes város kgy. jkv. 215. sz. Lásd még Alföldi Újság, 1930. aug. 30. 79 Alföldi Újság, 1930. nov. 13. 80 U. o. (Részletesen ismerteti a megyei kisgy ülésen lezajlott vitát!) Lásd még Bart a— Ge- csényi—Schneider: id. mű 115. 1. 81 A Munkásotthon építési segélye és a szakszervezeti bizottság. Alföldi Újság, 1930. nov. 25. 88 A szavalókórus Molnár Imre vezetése alatt működött. (Mikecz János hivatkozott előadása). Molnár Imrére vonatkozó adatokat lásd Csongrád megye forr. harcosainak életrajzi gyűjt. 69. 1. 83 Mikecz János többször meghivatkozott előadásából tudjuk, hogy 1930/31. folyamán Takács Ferenc, Hódmezővásárhely szociáldemokrata országgyűlési képviselője tartott sikeres szeminárium-sorozatot a munkásotthonban. Takács Ferencre vonatkozó adatokat lásd Csongrád megye forr. harcosainak életrajzi gyűjt. 95. 1. 145
