Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)
Labádi Lajos: A szentesi képviselőtestületi szociáldemokrata frakció és a mozgalom kapcsolata
vánuló tömegaktivitást.71 Élére állnak-e ezeknek az ösztönös akcióknak, vagy megfogadják azt az elvet, hogy „ne forradalmi osztályharcos, hanem reformista politikát folytassanak, olyant, amely minimálisra csökkenti a proletáriátus és burzsoázia közötti súrlódási felületeket, békés úton, a „kölcsönös megértés szellemében” rendezi a két osztály közti konfliktusokat.”72 A gazdasági érdekképviselet területén kifejtett szociáldemokrata képviselői munka ismeretében gondolni lehet, hogy a szentesi mozgalom vezetőit nem elégítette ki ez az útmutatás. Az 1930 februárjában megválasztott SZDP helyi vezetés73 ugyanis alkalmasnak bizonyult arra, hogy a munkástömegek aktivitására támaszkodva, határozott fellépéssel fejezze, ki a kialakult helyzettel szembeni elégedetlenségét. A kialakult helyzetnek megfelelően, az újonnan megválasztott vezetők az érdekképviseleti munka mellett a fő súlyt a szervezeti élet megszilárdítására helyezték. Természetesen e téren is igyekeztek kiaknázni a képviselő-testületi jelenlétben rejlő lehetőségeket. A szervezeti élet megszilárdítása érdekében elengedhetetlennek látszott annak a káros hatásnak a felszámolása, mely az SZDP és a szakszervezetek, ill. az egyes szakmák helyi megosztottságából fakadt. Ugyanis még a 20-as évek végén is az volt a helyzet, hogy a szakmai szervezetek és a párt egymástól elkülönülve, a város más-más részein alakította ki központjait.74 Ez az elkülönülés alapját képezte a szakmai sovinizmus kialakulásának, a szakmák egészségtelen versengésének, melynek nyomai igen gyakran felbukkantak az Összevezetőségen belül is. Ezen az állapoton sürgősen változtatni kellett, ha el akarták kerülni a mozgalom szétzilálódását. É kérdés megoldása felé hatott az az indítvány, melyet a Magyar Építőmunkások Országos Szövetségének helyi csoportja terjesztett az Összevezetőség elé, még 1929 februárjában. Indítványozták, hogy mondják ki egy épület megvételét, melyben lehetővé válna egy közös munkásotthon kialakítása. Konkrét javaslatokat is tettek a vásárlás módját illetően.75 A gyakorlati teendők ellátására egy Otthon Bizottság megalakítását szorgalmazták. Az Összevezetőség egyhangúan elfogadta az építőmunkások előterjesztését. 1930 első hónapjaiban az első kézzelfogható eredmény is megszületett. A szakszervezeti központok támogatásával sikerült megvásárolni egy kis házat a Bocskai utcában.76. E jelentős lépés mellett azonban problémák is adódtak, ugyanis 71 1930 március-áprilisában a Kossuth téri „emberpiacról” több alkalommal menesztettek munkanélküli küldöttséget az alispáni és polgármesteri hivatalba. Igen gyakran előfordult, hogy a küldöttek nyomába több száz munkanélküli tódult fel a megyeházára, ill. újvárosháza folyosóira, jelenlétükkel is nyomatékot adva küldötteik munkát kérő szavának. Alföldi Újság, 1930. márc. 25.; márc. 27.; ápr. 4.; ápr. 15.; ápr. 16. (Ezek az akciók részét képezték azoknak a spontán munkanélkülitüntetéseknek, mely 1930 tavaszán az egész országon végigviharzott. Bővebben lásd Borsányi György: i. m. 90—91. 1.) 72 Az SZDP jólfizetett országos vezetőinek opportunista elveiről van szó. Borsányi György: i. m. 33. 1. 73 Az 1930. február 2-i tisztújító taggyűlésen megválasztott új Végrehajtó Bizottság tagjai között akadtak számosán (ifj. Szőke Ferenc, Ambruzs Albert, Molnár József), akik az SZDP központi irányvonalának megfelelően inkább leszerelni igyekeztek az ösztönös munkásakciókat, mint azt táplálni. A vezetőségben helyet foglaló baloldali szocialisták (Vajda Imre, Takács Antal, Török János, Áfra István, Szalva Ferenc) fellépése azonban biztosította a hatóságokkal szembeni harcos magatartást. CsmL (Szf) 25/1930. sz. Főisp. rés. 74 A földmunkások központja a Győri-, majd a Vincze-féle vendéglőben, az építőmunkásoké a Tarnóczi-, később a Fischer-féle kocsmában volt. E két szakszervezeti csoport 1928-tól a Szücs-féle csárdában alakított ki közös központot. Mikecz János 1978. máj. 18-án Szentesen tartott előadása alapján. CsmL (Szf) hangfelvétel. Lásd még Bart a—Gecsényi—Schneider: id. mű 22. 1. 75 VDCSMMT. 133. dók. 270—272. 1. 76 A Bocskai utca 13. szám alatti ház, alacsony, négy kis helyiségből álló, kb. 60—80 m2 alap- területű épület volt. Mikecz János idevonatkozó előadása alapján. A különböző szakmák által összeadott vételár szakmánkénti megoszlását lásd Barta—Gecsényi—Schneider: id. mű 116. 1. 144
