Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)

Labádi Lajos: A szentesi képviselőtestületi szociáldemokrata frakció és a mozgalom kapcsolata

kélyesedésének. 1927 júniusában már azt jelenthette Csongrád vármegye főispánja a belügyminiszternek, hogy: „...általánosságban azt tapasztalom, hogy munkásosztályunkra..., mely vármegyém területén nagyobb részben föld- és mezőgazdasági munkás és csak részben ipari munkás, a Szociáldemokrata Párt befolyása kezd gyöngülni és a vezetés a párt kezéből kezd kicsúszni... ”65

1928-ban a hatósági akciók tovább folytatódtak. Egymás után születtek a különböző szakszervezeti csoportok elleni fokozottabb fellépést sürgető rendőrségi jelentések. Ezek indoklást tartalmazó részei általában azt hangoztatták, hogy nevezett szakszervezeti csoportok messze eltérnek a „törvényesen megengedett alapszabályszerű céljaiktól”, amennyiben „egyesületi működésükben alapszabályszerű céljaikkal össze nem egyeztethető, tiltott politikai propagandát és rejtett kommunista agi- tációt visznek bele.”66 Ezen megállapítások igazolására gyűjtötték az anyagot a szak- szervezeti csoportok helyiségeiben végzett sorozatos, rajtaütésszerű ellenőrzéseik során. Ilyen akciónak számított az 1928. május 1-i rendőrségi rajtaütés, melyet a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetségének szentesi csoportja ellen vezettek. Ennek eredményeként engedély nélkül terjesztett szociáldemokrata röplapokat, eszperantó könyveket és levelezést foglaltak le, és „titkos szervezkedés miatt” eljárást indítottak a földmunkás csoport elnöke és több vezetője ellen.67

A hatósági intézkedések egyre mélyítették a szentesi mozgalom válságát. Ilyen körülmények között, 1929/30 folyamán, a munkásvezetők fő feladatává vált, hogy megakadályozzák a mozgalmi élet további hanyatlását, ill. azt a korábbi szintre emeljék. Ez nem volt könnyű, hisz a megvalósításnál továbbra is számítaniok kellett a hivatalos szervek részéről gördített akadályokkal. Farkas Béla, Csongrád vármegye főispánja,68 nem is titkolta a mozgalom munkája ellen irányuló szándékait. 1930 áprilisában, a munkanélküliség kérdését tárgyaló közigazgatási bizottsági ülésen nagy hangon kijelentette: „...A munkanélküliekről a legmesszebbmenőleg gondoskodunk, de nem fogunk késni, hogy a törvény teljes szigorával lesújtsunk mindazokra, akik a mai nehéz helyzetet felhasználva, politikai térre akarják vinni a munkanélküliek ügyeit. Míg én rázom a csengőt a megyében, itt semmiféle rendbontás, szabálytalanság nem fog történni, erről biztosítom a tekintetes közigazgatási bizottságot.”69 E nyilatkozat ismeretében érthető, hogy továbbra is sorra betiltották a Szakszervezeti Bizottság által meghirdetett népgyűléseket, s amikor ez ellen a megyegyűlésen szót emeltek a szociáldemokrata képviselők, a tiltakozó interpellációt még csak tárgyalni sem engedte a főispán.70

1930 első hónapjaiban még kérdéses volt, hogy a hatósági nyomás ellenére a szentesi mozgalom vezetői kihasználják-e a munkanélküli mozgalmakban megnyil65 CsmL(Szf)40/1927. sz. Főisp. rés. Közli: Vál. dók. Csm. műnk. mozg. tört. 116. dokumentum 232—235. 1.

66 Szentesen 4 szakszervezeti csoportot illettek ezzel a váddal: a Földmunkások-, Építőmunkások-, Cipész és Csizmadia Munkások- és az Élelmezési Munkások Országos Szövetségének helyi csoportjait. CsmL (Szf) 3648/1928. sz. Alisp. ált. ir. Közli: VDCSMMT 127. dokumentum 256. 1.

67 CsmL (Szf) 3648/1928. sz. Alisp. ált. ir. Titkos szövetkezést lepleztek le a Földmunkások Szövetségében. Szentesi Hírlap, 1928. máj. 26. Lásd Barta—Gecsényi—Schneider: id. mű 104—- 106. 1.

68 Farkas Béla 1885-ben született Székesfehérváron. Több évig ügyvédként tevékenykedett, majd a Földművelődésügyi Minisztériumban nyert alkalmazást. 1926-ban nevezték ki Csongrád vármegye főispánjává, mely tisztséget 1935-ig töltötte be.

69 Alföldi Újság, 1930. ápr. 10.

70 CsmL (Szf) 179/1930. lt. sz. 2380/1930. sz. Alisp. ált. ir. Lásd még CsmL (Szf) 1930. márc. 29. Csm. Törv. biz. kgy. jkv. 90. sz.

143