Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)

Labádi Lajos: A szentesi képviselőtestületi szociáldemokrata frakció és a mozgalom kapcsolata

2. A szociáldemokrata képviselők gazdasági érdekvédelmi és érdekképviseleti munkája

A képviselő-testületbe bekerült szociáldemokrata képviselők, működésük első percétől szembetalálkoztak azokkal a problémákkal, melyek éveken keresztül megszabták gazdasági vonatkozású állásfoglalásaikat. Olyan kérdések megoldására kellett választ keresniök és találniok, mint az egyre nagyobb méreteket öltő és állandósulni látszó munkanélküliség, az ennek nyomán kibontakozó nyomor, a mező- gazdaság, kisipar és kiskereskedelem fokozatos tönkremenetele. Hivatalos részről, különösen kezdetben, nem kezelték kellő komolysággal ezeket a megoldásra váró kérdéseket. A nyomor növekedése láttán a hatóságok a kisebb anyagi áldozatot igénylő ínségakciókkal kísérleteztek. Kenyér, tűzifa, meleg étel és némi ínségmunka adományozásával igyekeztek gátat vetni a tömegek általános elnyomorodásának. A szentesi munkásmozgalom vezetői kezdettől fogva bizalmatlanul fogadták a segítségnek ezt a módját. Nem tekintették komoly eredményekkel járó megoldásnak, de mivel munkaalkalom teremtésére, nagyobb méretű közmunkák beindítására alig volt kilátás, mint segítő eszközt kénytelenek voltak elfogadni. E kérdéssel foglalkozva, elsősorban arra törekedtek, hogy minél nagyobb összegeket szavaztassanak meg a képviselő- testülettel az ínségakciók lebonyolítására. Ezt igyekeztek elérni már az 1930. évi ínségakciók tervezetét előkészítő Szegényügyi Bizottsági ülésein is, de kisebbségben lévén, nem sok eredménnyel jár törekvésük. A küzdelmet a közgyűlési teremben folytatták, ahol még módjuk volt szót emelni a Szegényügyi Bizottság előterjesztése ellen. A kérdést tárgyaló 1930. januári közgyűlésen a szociáldemokrata képviselők erőteljesen követelték, hogy az ínségakcióra szánt 10—12 000 pengőt legalább a duplájára emeljék fel.36 37 38 Kérésük süket fülekre talált. Hamarosan beigazolódott, hogy aggodalmuk nem volt alaptalan. A nyilvánvalóan kevés 12 000 pengővel (1930 februárjában) beindított ínségakció már március közepén befulladt anyagiak hiányában.39 Mivel munkaalkalom a tavasz beálltával sem lett40, s a hatóságoknál munkaalkalomért kilincselő munkásküldöttségek sem tudtak eredményt elérni41, a szociáldemokrata

36 Alföldi Újság, 1929. dec. 20.

37 A városi képviselő-testület a különböző ügyek előkészítésére, ill. elintézésére bizottságokat és szakosztályokat alakított. Az 1929. decemberi tisztújítás alkalmával 18 bizottságot alakítottak a testület tagjaiból. A 18 bizottság közül 7-be szociáldemokrata képviselők is bekerültek. Itteni munkájuk sok eredménnyel nem járhatott, hisz minden bizottságba csak mutatóba jutott belőlük. A Szegényügyi Bizottság 10 tagja közül is csak 1 szociáldemokrata képviselő volt (Ambruzs Albert). CsmL (Szf) 1929. dec. 19. Szentes város kgy. jkv. 343. sz.

38 CsmL (Szf) 1930. jan. 20. Szentes város kgy. jkv. 19. sz.

39 Az 1930. február 3-tól március 11-ig tartó ínségakció során a több ezer rászoruló család közül csak néhány száz részesült adományba:

— 700 család kapott kenyéradományt

— 395 család kapott tűzifa utalványt

— 379 munkás kapott ínségmunkát

— 688 iskolás gyermek kapott tej reggelit Alföldi Újság, 1930. márc. 11.; márc. 13.; ápr. 6.

40 Hatósági becslések szerint, 1930 márciusában Szentesen a munka és keresetnélküli földmunkások száma 1500—1600 fő. Nem sokkal jobb az építőipari munkások helyzete sem, amennyiben a kb. 1100 építőipari munkás közül 600 munka nélkül van. Az egyéb szakmákhoz tartozó munkásoknak átlagosan 40—60 %-a munkanélküli. CsmL (Szf) 27/1930. sz. Alisp. ein.

41 1930. márc. 24-én mintegy 350—400 főnyi munkanélküli vonult fel a megyeházára az alispánhoz, majd pedig a városházára a polgármesterhez, munkát követelve. Ugyanez megismétlődött márc. 26-án is, mely alkalommal a szentesiek mellett megjelentek a csongrádi, mindszenti és szegvári munkanélküliek küldöttei is. Alföldi Újság, 1930. márc. 25.; márc. 27. (A fenti helységekben a munka- nélküliek száma: Csongrádon 2050 fő, ebből földmunkás 1400; Mindszenten 2000 fő; Szegváron 500 fő. CsmL (Szf) 27/1930. sz. Alisp. ein.)

138