Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)
Herceg Mihály: A csongrád-vásárhelyi uradalom kialakulása (1709–1848)
ra panaszkodott a tiszttartó. Ekkor az olajmalomban 35 560 Ft tőkéje feküdt az uradalomnak. Ennek 6%-os kamata 2133 Ft 36 kr. lett volna. A malom csak 1997 Ft tiszta hasznot hozott. Az ilyen csökkenő bevétel elvette az uradalom kedvét a 19. század első felében oly szépen profitáló olajmalmi vállalkozástól. Kiadták haszonbérlőknek. C) Deszkametszés A vízen érkező faáru feldolgozása gerendává, deszkává, lécekké nélkülözhetetlen ipari tevékenység. Tudunk arról, hogy Szolnokról tengelyen fuvaroztak gerendát, de a faárú nagyobb részét az olcsóbb víziúton úsztatták le a Tiszán. Vásárhelyen a 19. század elejétől kimutatható a deszkametszők jelenléte. Az uradalom „fűrészgyárat” állított fel. Az egyik Körtvélyesen, a Tiszánál, a másik a Serház melletti gazdaság épületében működött. Sajnos az uradalmi elszámolásokból nem tudjuk kimutatni a deszkametszés jövedelmét, mert egy rovaton vezették a lisztes és olajütő malmok bevételével, amely együttesen olykor 10 000—12 000Ft-ra is rúgott. 1804-ben 12 ember végezte a hatalmas méretű körtvélyesi fűrészházban a munkát. 1827-ben a felértékelésnél a többi épület közt sorolva felemlítették a deszkametsző színt. D) Téglaégetés A téglaégetés földesúri jogát Károlyi kezdettől érvényesítette. Téglavetők jelenlétére utal, hogy az 1738-as pestis az „Uj utca nevű várostizedben szállásoló idegen téglavezetők közt” kezdett pusztítani.157 A nagy téglavezetőház eredetileg a város épülete lehetett. Az átutazó katonaság 1739 telén a helység 30 lakóháza mellett ennek tetejét is eltüzelte. Téglára az uradalmon kívül eleinte csak a városi kommunitásnak és az egyháznak volt igénye. Olykor Debrecenből is hozattak cserepet. Később előfordult, hogy az uraság kölcsönadta nekik téglaégető telepét. Máskor cseréppel, téglával segélyezte őket. A tégla iránti nagyobb érdeklődés a 18. század második felétől jelentkezett. Az addig deszkából, fából tákolt kémények építését megtiltotta a vármegye. A nádból font kerítéseket is fel kellett számolni a sok tűzvész miatt. Az első uradalmi téglavető a Kistó ér közelében, a mai Kutasi út mentén működött. A másikat a Csomorkányi út mellett állították fel a Kistó közelében. A 19. században mindkét téglavető helyére tőkés téglagyárak települtek. A Kutasi út mentén a városi téglagyár az urasági épületeket is fölhasználta. A Csomorkányi úton a Franciszti téglagyár települt rá az uradalmi téglaégetőre. A 18. század utolsó negyedében felvett inventárium szerint a 4 téglavető asztal, a 33 vetőforma, 14 talicska és egyéb eszközök „a város végén Sámsonba vezető út mellett fekvő depositoriumban” kaptak helyet. A tégla iránti egyre növekvő keresletet az uradalmi kemence nem győzte kielégíteni. Néha a város haszonbérbe kapta valamennyi időre. 1848-ig sem a város, sem magánosok saját téglagyárat nem tarthattak fönt. Szentesen még a Gyulai uradalom éveiben állítottak fel téglaégetőt a vásárhelyi út mentén. „Egy gödörben égetetlen téglából épült 42 000 tégla égetésre alkalmaztatott nagyságú 4 lyukon fűlő deszkatetejű kemence, mellette 12 kőlábon álló nádas tetejű nyerstéglát szerelő szín” állott. A téglamester ezer db kiégetett tégla után 5 Ft-ot, minden tízezer tégla után 1 köböl búzát kapott. Csongrádon a Pesti út mentében 50 000 db tégla égetésére alkal15’ Szeremlei 1901, 3: 272. 125
