Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)
Herceg Mihály: A csongrád-vásárhelyi uradalom kialakulása (1709–1848)
A város évekig próbálta visszaszerezni a mészárszéket. „Mind a tekintetes inquarteriált militianak strasaját gyertyával kelletik tartanunk, mind pedig a város házánál télen és nyáron egész étszakákon gyertyát kell égetnünk a városra való vi- gyázásért és az akármely órában érkezhető transennákért.”113 A földesúr, jogaira hivatkozva, hajthatatlan maradt. Az 1772 évi urbárium VT. pont 6. §-a megerősíti jogában. De nem házikezelésben hasznosítja, hanem kiadja árendába. 1783-ban 600 forint a haszonbér. Az 1789-i úrbéri összeírás szerint a mészárszék után 403 forintot, a hozzátartozó szikáncsi 12 f telek után 147 forintot összesen 550 forintot kapott az uradalom. Időnként a városnak is sikerül kibérelni. 1809- ben a mészárszékért cserébe 10 évre lemond a kántor-korcsmáltatásról. Úgy látszik^ a csere nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, meg aztán a város és az uradalom közt egyébként is elmérgesedett a hangulat. 1818-ban a szerződést nem újították meg. Szegváron a mészárszék a „helység derekán” épült. 1808-ban évi árendája 261 forint és 50 font faggyú. 1813-ban már 450 forint és 450 font faggyúért adta bérbe az uradalom. A csanyi hentesmészárszék árendája 25 Ft. Csongrádon 1812-ig a város végén, a Fejér Ló mellett volt a vágóhíd, a mészárszék pedig a piacon. A város 100 Ft évi bérért kivette árendába, a velejáró „Kónya-székkel”, amely 13 \ sessió volt. Szentesen a mészárszék a Piaci vendégfogadó mellett állt. 1813-ban a mészárszék jogát itt is a város maga vette bérbe, évi 1800 forintért és 200 mázsa faggyúért.. Orosházán a község bérelte 300 forintért. Vásárhelyen továbbra is magánosok bérelték. 1848-ban a lakosok a húsmérést is szabadon kezdték gyakorolni. A mészárszék-haszonbérlőnek 500 forintot azon a címen enged el az uradalom, hogy a „sertés és juhok vágásával való visszaéléseknek megzabolázása jelen izgatott körülmények között többízbeli törvényes fellépések után sem lenne eszközölhető.”114 11. Kereskedelem, boltok Az 1723: LXXV. te. szerint a földesúrnak a terményekre elővételi joga volt. Elsősorban azért, hogy saját gazdaságát ellássa. A vásárhelyiek állatokkal, állati termékekkel kereskedtek. Gr. Károlyi Sándor a lovat, szarvasmarhát maga is szenvedélyesen vásárolta, többek közt a vásárhelyiektől is. Eleinte a marhabőröket, gyapjút távoli városok kereskedői szabadon vásárolták. 1733-ban már a földesúr a marhabőröket magának kívánta. Előzőleg Széplaky inspector kezdte tiltani a gyapjú vidékieknek való eladását. Itt olyan mennyiségről van szó, hogy nem magyarázható a földesúri szükségletekkel. Egyszerűen a kereskedelmi haszon megszerzése áll ezek mögött. Évtizedek múlva az urbárium VII. pontja 3 §-a biztosítani akarta bizonyos termékek szabad eladását. „Az dohánynak, méznek, viasznak, vajnak lennek, kendernek, és egyéb termésnek, amint tetszik akárkitől leendő vételében s akárkinek leendő eladásában a jobbágyok az uraság által semmiképpen ne háborgattassanak.” Csakhogy ez a szabadság a legfőbb árucikkre, az állati termékekre nem vonatkozott. 1773-tól 1808-ig az uradalom egyértelműen maga tartotta kézben a gyapjú és juhkereskedelmet. A módszer, az volt, hogy először összeíratta, mennyi eladó juh és gyapjú van a városban. Utána megalkudott a győri állatkereskedőkkel és a tatai csapókkal. A tőlük kapott előlegből kifizette a jobbágyokat. „Más vevővel büntetés terhe alatt nem köthetnek alkut.115 113 CsmL (Hf) Tan. ir. 1. cs. 148. sz. 114 01. KcsL P 408. 43. cs. 15. 10/1848. 115 CsmL (Hf) Tan. ir. 3. cs. 16. sz. és 2/b. cs. 13. sz. 101
