Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. (Szeged, 1979)
Herczeg Mihály: Szolgák cselédek Hódmezővásárhelyen 1848 előtt
virágzó legeltető állattartás összébb szorult. Az 1772-ig folyton emelkedő állatszámban nagy visszaesés mutatkozik. Idővel aztán ismét nő az állatok száma, de nem a lakosság számához viszonyítottan. Év A lakosság száma Hódmezővásárhelyen 1776 12 508 1790 16071 1819 24 574 1826 27 654 Év Szarvasmarha Ló Juh Sertés 1731 3 810 1909 7 220 1545 1750 9 857 4890 23 483 3090 1771 13 218 6402 28 660 2579 1796 5 884 5322 12 573 1503 1816 6 741 1943 ? ? 1828 7 202 4820 17 114 1744 Ebben a korban indul bizonyos fejlődésnek a gabonatermelés. Sokan az év nagy részét a szállásokon töltik, noha a tanács ezt tiltja a közmunkák stb. miatt. A becsü- jegyzőkönyvek nyomán állítjuk, hogy olyan tanyaberendezések vannak már a 18. század második felében, ahol a tanyásgazdálkodás lényeges elemei jelen vannak. Istállók mellett ólakról, kertekről van említés. A családtagok is munkát találtak itt. Bár a gazdasági tevékenység megnőtt a szállásokon, mégsem kötnek le sokkal több idegen munkaerőt. Legalább is éves cselédek formájában nem. Jelentős szerepe lehet ebben a pauperizációnak is. Ez az elszegényedés nemcsak a földesúri és állami, vármegyei és városi terhek hatalmas arányú növekedése miatt nehezedik a lakosságra, hanem a gyakori természeti csapások miatt szinte teljes létbizonytalanságot kelt. A korabeli beadványokból, panaszlevelekből kötetet lehetne összeállítani. 1770-ben pl. így ír a tanács: „a fellyebb múlt két esztendőbeli sovány termés és nevezetesen e folyó terméketlen szűk esztendő, melyben Taxás fölgyeinken füvünk nem termett, az elvetett mag rész szerént a Földben maradott, avagy a magvát sem adhatta meg”...61 62 „... akik vagyonosabbaknak találtattak közöttünk, azok jószágokat elvesztvén a közel és távolabb levő Helységekből gabonát venni kényszerítettek, a szegényebb sorsúak pedig köztünk segedelmet nem találván gyékénytővel való élésre (— mely egyébként Böngyölének is neveztetik —) szorultak és így majd tsak nem éhei hálásra jutottak”.63 Visszatérve az 1828. évi összeíráshoz, megvizsgálhatjuk, hogyan függ össze a parasztgazdaságok nagysága, állatállománya és cselédtartása. Hódmezővásárhely városában 1828-ban 9624 személyt írtak össze 4473 gazdaságban. De a 4473 gazdaság közül csak 352 alkalmazott cselédet. A cselédtartók közt találunk 15 házas zsellért. Másik 19 házas zsellér nevénél föltüntették, hogy milyen mesterséget űz. Míg a minden megjegyzés nélküli inquilinusként összeírtak 61 SZEREMLEI SÁMUEL i. m. 247. 1. 62 CsmL (Hr) Tan. ir. 2 a cs. 30/1770. 63 Uo. 2 a cs. 32/1790. 97
