Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. (Szeged, 1979)

Herczeg Mihály: Szolgák cselédek Hódmezővásárhelyen 1848 előtt

Az 1723. évi földesúri összeírásban elkülönítették a törzsökös családokat, akiket jobbágy néven jelöltek, és a jövevényeket. A 203 colonus családra 453 fő jövevény esik. A jövevények számát meg kell felezni, hiszen azok „hospes cum hospita”. A testvérek és fiák száma 60, a házas zsellér változatlanul 14.46 A földesúr évtizedekig megtartja a disztinkciót jobbágy és jövevény közt, de az urbáriumig gyakorlatilag mindanyájan szabadmenetelű taksás jobbágyok, akik „rabotás szolgálatot” nem végeznek. 1729-ben 597 colonus, 458 hospes, 139 inqulinus szerepel. Volt még itt 237 testvér és házas fiú.47

1737-ben a colonus már 691, a hospes 538, et fili uxorati 237, inqulinus változatlanul 139.48

Az 1738. évi nagy pestis több mint 3000 ember életébe került. Tükröződik ez az 1741. évi összeírásban is. A colonusok száma csak 497, a jövevényeké 380. A testvérek és feleséges fiák száma 53-ra zuhant, a zselléreké 78-ra. E két utóbbi kategóriában feltűnően nagy a csökkenés.49

1745-ben 879 colonus mellett 649 a hospes, 132 a feleséges fiú és 228 az inqulinus család.50 Az 1750. évi összeírásban a jobbágy 721, a hospes család 579. 185-en vannak a feleséges fiák és 101-en a zsellérek.51

Az 1769. évi úrbéri összeírás szerint a 733 házas és földes gazda kezén 41 260 pozsonyi mérő tanyaföld és 19 369 pozsonyi mérő pusztai föld volt. Az 535 házas zsellérnek csak 68 3/8 beltelke volt.52

Az 1772. évi urbárium idején 769 földes gazdával szemben 848 zsellércsalád élt Vásárhelyen.53

Az eddig fölsorolt összeírások csak durván tükrözték a társadalom rétegződését. A 18. század utolsó harmadából olyan népességösszeírások állnak rendelkezésünkre, melyek vallás, életkor, társadalmi rétegzettség szerint taglalják a lakosságot. A vallási megoszlást sem fölösleges vizsgálni. Az 1775—76-os években folyt le az utolsó nagyobb arányú szervezett betelepítés. Északmagyarországi, főleg katolikus telepesek szállták meg a Csúcs tó környékét, vagyis a Lakhatot, és a Vásárállás szélét, a Lógert. Nyilván közülük sokan gyöngén álltak anyagilag. A cselédek közt magasabb a százalékarányuk. Igen magas a görögkeleti vallásúak közt is a cselédek aránya. Szinte bizonyos, hogy „oláh (román) cselédek”-ről van szó, nem pedig görög kereskedőkről. Az összeírás scismaticusoknak, szakadároknak nevezi őket, csak 1790 után görög nem egyesült szertartásúaknak. Mindhárom vallásnál alacsony a női cselédek arányszáma, de legalacsonyabb a katolikusoknál.

46 Uo. Ö. 13. Consc. Univ. 1723.

47 Uo. Ö. 14. Consc. Dom. 1729.

48 Uo. Ö. 15. Consc. Dom. 1737.

49 Uo. Ö. 16. Consc. Dom. 1741.

50 Uo. Ö. 17. Consc. Dom. 1745.

51 Uo. Ö. 27. Vásárhely házösszeírása 1750.

52 SZEREMLEI SÁMUEL i. m. 53. 1.

53 Tárkány Szűcs Ernő i. m. 30. 1.

92