Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. (Szeged, 1979)

Herczeg Mihály: Szolgák cselédek Hódmezővásárhelyen 1848 előtt

„Pap Mihály, Kis Pál kapása féle”.37 A „Tóth János bérese féle” már nincs szolgálatban csak volt, jelenleg betyár. 1781-ig a számtalanszor előforduló „betyár” szóhoz is mindig kapcsolódott a gazda neve, akinél utoljára munkát vállalt. A betyár mindig valakinek a betyárja: „Orbány Mihály, nemzetes Vertics József úr betyárja...”38 1784-ben olvashatjuk a bírói jegyzőkönyvben, hogy „Vitéz Mátyás betyár, Tárkány István úr volt bérese...”39

Kajtár Andrást, 1780. december 23-án még betyárként pálcázták meg éjszakai kóborlásért, de 1781. január 21-én már mint „Koncz Pál bérese” kapott ki ugyanazért.40 Érdekes és nagyon jellemző kifejezés egy fenyítési ügyben: „...Mocsári Mihály és Szűcs János, Maksa András bérese az első, a másik betyárja...”41 A munkához nem jutók, vagy munkát végezni nem akaró betyárok, kóborlók már a társadalom keretein is szinte kívül estek.

Elmondhatjuk, hogy a társadalom legalsó fokán a zsellérek állnak. A zsellérek egyik rétege a cselédség. Személyi összetételében szinte folyton változó, de mégis létező réteg, amely a zsellérek fiatalabb korosztályából éppúgy verbúválódik, mint a betyárok, kóborlók tömegéből.

3. A rétegeződés a számok tükrében

Sajnos a korabeli összeírások gyakran pontatlanok és meghatározott célra készültek. így csak elvétve találunk adatokat témánkhoz. De hézagosságuk ellenére is mondanak számunkra valamit.

Az 1701. összeírásra már utaltunk. Az itt élő 230 család közül 146 házasgazda és 17 zsellér adóköteles. Közülük csak 14 az újonnan jött, a többi vásárhelyi. Bevallottak 392 ökröt, 108 lovat, 344 tehenet, 1911 juhot és 452 darab sertést.42

Az 1715. évi összeírást Baranya megyei tisztviselők végezték a város vezetőinek nem valami nagy megelégedésére. A bírák szerint sok mindent többre írtak, mint ahogy ők bediktálták. Azt állították ugyanis, hogy egy köblös vetés után kettő terem, de az összeírok hármat írtak.

A búza árát is hiába mondták 3 máriásnak, az összeírok 1 magyar forintot jegyeztek föl. A négy szárazmalom jövedelmét 100, a mészárszékek és csapszékek jövedelmét 150 magyar forintra becsülték stb.43

Ekkor az összeírok a családok számát 405-nek találták. Házas zsellér 28 volt. Ezek szántóföldet nem használtak, csak 9 kapás szőlő volt a kezükön. A 61 házat- lan zsellérnek viszont 55 pozsonyi köböl szántót, 173 kaszás rétet és 41 kapás szőlőt mutattak ki. Amíg a bírák szerint túl sokat írtak össze, a forráskritika azért tartja megbízhatatlannak ezt az összeírást, mert a valóságosnál kevesebbet mutattak ki.44

Ugyancsak megkérdőjelezték már az 1720. évi összeírást is, mely szerint Vásárhelyen 312 jobbágycsalád mellett 14 inqulinust találtak. Az összeírás 12 252 pozsonyi köböl szántóföld művelését mutatja ki. Két nemes család is van a városban.45

37 Uo. 1765. okt. 11.

38 Uo. 1778. aug. 16.

39 Uo. 1784. nov. 1.

10 Uo. 1780. dec. 23. és 1781. jan. 21.

41 Uo. 1778. jún. 15.

42 OL U. e. C. Fasc. 221. Num. 19.

43 Károlyi L. P. 392. 40. fiók, Num. 15.

44 Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai Bpes 1957. 151.1.

45 CsmL (Szf) Csongrád Vármegye Nemesi Közgyűlésének iratai. Vegyes összeírások Ö. 13. Consc. púra 1720.

91