Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. (Szeged, 1979)

Herczeg Mihály: Szolgák cselédek Hódmezővásárhelyen 1848 előtt

HERCZEG MIHÁLY

SZOLGÁK, CSELÉDEK HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN 1848 előtt

1. Az újratelepüléstől a jobbágyfelszabadulásig

Másfél évtizede annak, hogy Hársfalvi Péter felhívta a figyelmet történetírásunk egyik fehér foltjára: „A mezőgazdasági cseléd népesség feudalizmus korabeli létszámának, társadalmi vizsgálatával érdeméhez mérten történetírásunk még nem foglalkozott.”1

Ez a megállapítás Hódmezővásárhelyre is érvényes, ha nem is teljesen. Ugyanis Vásárhely azok közé a városok közé tartozik, melyekről a 20. század fordulóján maradandó értékű monográfia jelent meg. Szeremlei Sámuel mai szemmel nézve is értékes munkájában témánknak külön fejezetet szentelt:,, Vagyoni és kereseti viszonyok. Cselédügyek, árak.”2

Szorosan a történelmi eseményekkel összefüggésben tárgyalja a népesség alakulását, rétegződését. Felhasználja az összeírások adatait, a bírói jegyzőkönyveket, hirdetőkönyveket, az 1812. évi vármegyei limitációt. Tárkány Szűcs Ernő Vásárhelyi Testamentumok című könyvében szintén szólt a cselédekről is a társadalmi viszonyok tárgyalása kapcsán.3

A fentebb említett források azonban még nagyon sok általuk föl nem tárt körülményre is fényt vetnek. Érdemesnek tűnik tehát újból szemügyre venni őket, sőt az újabban hozzáférhetővé vált egyéb forrásokat is bevonni vizsgálódásunkba.

Abból a közismert tényből induljunk ki, hogy vidékünk apró falvai a 16. századi török pusztításnak áldozatul estek, csak az „összefutott város”, Hódmezővásárhely maradt fenn.

A dúlásokat túlélő lakosok a 17. században a környező pusztákat legeltették. A városhoz közelebb eső határban megtermelték a szükséges gabonát, sőt a század végére jelentékeny szőlőskertjeik is voltak. Jóllehet 1693-ban az egész város elmenekült a vidéket ellepő török-tatár hadak elől, de a háború befejeződése után, már 1699-ben, nyomban megindult a családok visszatérése. Föltehető, hogy a „nagy futás” sokak elszegényedéséhez vezetett. A még bizonytalan helyzetben eleinte csak 1/4—1/2 telek kiterjedésű földeket fogtak művelés alá. Éppen csak annyit szántottak, vetettek, amennyi nélkülözhetetlen volt az élet fönntartásához. 1702-ben mindössze 53 egész sessió állt művelés alatt.4

A töröktől fölszabadult alföldi mezővárosba nemcsak a környéken meghúzódó eredeti lakosásg tért vissza, — hanem új telepesek is szerencsét próbáltak: jobbágyok,

1 Hársfalvi Péter : Adatok a Szabolcs megyei mezőgazdasági cselédnépesség létszámáról a XVIII. században. Agrártörténeti Szemle 1963. év 3. sz. 399—405. 1.

2 Szeremlei Sámuel: Hódmezővásárhely I—V. kötet Hódmezővásárhely 1901. IV. 201. 1.

3 Tárkány Szűcs Ernő: Vásárhelyi testamentumok Budapest 1961. Közgazd. és jogi kiadó. 136. és 140. 1.

4 Károlyi L. P. 392. 38. fiók Lad. 35. Num. 36.

81