Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. (Szeged, 1979)
Takács Edit: Adatok Szentes második világháború alatti gazdasági, társadalmi és politikai viszonyaihoz
Nemzeti Munkaközpont Szentesi Csoportjának tagsága. A csoport alakuló ülését 1941. június 15-én tartották. A felvett jegyzőkönyv szerint a résztvevők száma kb. 200 fő volt, az alapító tagok névsorában azonban csak 29 név szerepel, míg a csoport vezetősége 31 főből állt. Az alapítótagok közül 8 kisiparos, 9 gyári munkás, 3 földműves, 6 egyéb foglalkozású (kocsis, betonozó, kazánfűtő, éjjeliőr) 1—1 mezőgazdasági munkás, értelmiségi és ismeretlen foglalkozású volt. A vezetőség tagjai két kocsis kivételével az alapítótagok voltak és bekerült a vezetőségbe négy földmunkás, akinek neve nem is szerepelt a tagnévsorban. Már ez is mutatja, hogy a Nemzeti Munkaközpontnak nem volt a városban számottevő társadalmi bázisa. Már korábban is történtek kísérletek a munkásmozgalom fékezésére, megosztására jobboldali szervezetek létrehozásával. Ilyen próbálkozás volt az 1920-as években a Földmunkások Vállalkozó Szövetkezeteinek létrehozása. Ez azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, hamarosan a kubikosok baloldali szervezetévé vált. A Nemzeti Munkaközpont célja munkalehetőségek biztosításával, demagóg jelszavak hangoztatásával megosztani a munkások szervezeteit. Az erős baloldali munkásszervezetek léte azonban, legalábbis Szentesen, megakadályozta a jobboldali munkásszervezetek erősödését. A jobb oldali munkásszervezetek létrehozása mellett fontos feladata volt a munkásság szervezésében a Magyar Élet Pártjának. A MÉP helyi szervezete 1939. január elején alakult meg.134 A párt tevékenységét roppant mértékben megkönnyítette, hogy a helyi kormánypárti lap, a Szentesi Napló rendszeres tájékoztatót adott a párt vezetőinek beszédeiről, részletesen ismertette a párt programját.135 Különösen megélénkült a párt tevékenysége az országgyűlési választások idején, amikor szinte az egész város tele volt a MÉP demagóg jelszavait hangoztató röplapokkal és plakátokkal. A jelszavak között a társadalom valamennyi rétege találhatott számára szimpatikus célokat: a parasztság számára földreformot, az ipari munkásság részére munkalehetőségek, kedvezőbb kereseti lehetőségek biztosítását ígérte a párt. De megtalálható a párt célkitűzései között a keresztény jobboldal egyesítése és a revíziós politika folytatása is. A párt propagandája sokak számára megtévesztő volt, bár a „sokoldalúsága” és általánossága önmagában is jelezte a célkitűzések demagóg jellegét.136 A tömegek megtévesztését bizonyítja, hogy a választási harc megindulása idején 1720 aláírással kérvényt nyújtottak be a főispánhoz, mely a Magyar Élet Pártja mellett foglalt állást. A korabeli irat- és sajtóanyag tanúsága szerint a választásokon a MÉP hivatalos jelöltjein kívül más jelölt nem indult. Még 1939 áprilisában cáfolta a választásokon való indulását gr. Károlyi Viktor és dr. Farkas Béla ny. főispán. A helyi sajtó 1939. május 5-én hozta nyilvánosságra a képviselőház feloszlatását, ugyanezen a napon a Szentesi Napló közölte, hogy Szentes egyhangú jelöltje Bonczos Miklós. Május 10. és 11-én mindkét helyi lapban megjelent Nagy Pál cikke, melyben közölte, hogy a Kisgazdapárt nem indul a választásokon, mert „nem akar testvérharcot”. Tehát az aláírásgyűjtés a MÉP részéről egyfajta, kétségkívül látványos, megtévesztő, propagandafogás volt. A beadvány szövege szerint az aláírók azt vallották, hogy a MÉP az egyetlen párt, mely a „közösség, nemzet érdekeit szolgáló” kívánságaikat megvalósíthatja. Az aláírók tiltakoztak az ellen, hogy a jelöltek között olyan személyek szerepeltek, akik véleményük szerint megbontják a párt egységét és „egyáltalán nem szolgálják a közérdeket, a Magyar Élet Pártjának célkitűzéseit.” 134 Szentesi Napló 1939. január 10. 3—4. 1. 135 Ugyanott 1939. január—májusi számok. 136 CsmL (Szf) Csm. Alisp. 473/1939. sz. 241
