Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. (Szeged, 1979)

Takács Edit: Adatok Szentes második világháború alatti gazdasági, társadalmi és politikai viszonyaihoz

kodók kötelesek voltak terméseredményeiket bejelenteni és a felesleget beszolgáltatni.17 1941. júliusában a lakosság kenyérellátása katasztrofális mértékben akadozott. Ezért a főispán már július elején felszólította az őstermelőket, hogy bár joguk van augusztus 15-ig szükséges készletet tartalékolni, csökkentsék készleteiket, hiszen augusztus 1 után már lesz új gabona, és feleslegüket szolgáltassák be.18

Polgármesteri rendeletre Szentesen a tanítók keresték fel a gazdákat, hogy a terményfeleslegeket összeírják, mert a feleslegek beszolgáltatása nélkül képtelen volt a város a lakosság kenyészükségletét biztosítani.19 1941. július 11-től szigorú liszt-, kenyér- és zsírfejadagot vezettek be. Lisztből egyénenként heti 50 dkg, kenyérből napi 25 dkg (nehéz fizikai dolgozóknak napi 40 dkg), zsírból havonta 1 kg volt a fejadag. A malmok őrlési vámjából származó felesleget a főispán lefoglaltatta.20 A fogyasztási normák megállapításával, a jegyrendszer bevezetésével 35%-kal csökkent a lakosság kenyérfogyasztása.21 A szükséges gabonát azonban még így sem tudták biztosítani, július közepétől már 0-ás lisztet használtak a pékek a kenyérsütéshez, aminek a kenyér árának emelkedése lett a következménye.22 A gazdákat már jó előre felszólították, hogy beszolgáltatási kötelezettségeiknek a cséplést követően azonnal tegyenek eléget, hogy a lakosság kenyérellátását folyamatosan biztosítani lehessen.23 A felszólítások ellenére a gabonaszolgáltatás rendkívül akadozott. A gazdák arra hivatkoztak, hogy annyi gabonájuk sem termett, amennyi saját szükségletükre elegendő lenne.24 Másrészt kérték, hogy a rendeletben megállapított „visszatartható” fejadagokat emeljék fel, mert a megállapított mennyiség irreálisan kevés.25 Különösen súlyos gondot okozott, hogy a szentesi gazdák által beszolgáltatott, vagy tőlük lefoglalt gabonát nem a város ellátatlan lakossága szükségleteinek biztosítására használták fel, hanem elszállították a városból. Amikor a városi képviselők mindezt számonkérték, a polgármester felettes hatóságok intézkedéseire hivatkozva visszautasította a panaszokat.26 A beszolgáltatási rendszer bevezetése súlyosan visszahatott a mezőgazdasági munkások helyzetére is. Korábban ugyanis a mezőgazdasági munkások (napszámosok, cselédek, arató- és cséplőmunkások) nyáron megkereshették egész évi kenyérgabona-szükségletüket. Most viszont a gazdák nem voltak hajlandók természetbeni bérezéssel alkalmazni a munkásokat, mondván, hogy akkor nem tudják teljesíteni felajánlási-beszolgáltatási kötelezettségeiket. Emiatt vontatottan haladt a munkásszerződések megkötése, gyakran került sor a szerződéskötések megtagadására.27

1942 telén különösen a hús- és zsírellátás biztosítása okozott problémát. A helyzet javítása érdekében átmeneti időre csökkentették a húsfogyasztási adót, vágóhídi díjakat. A képviselőtestület tagjai helyesen mutattak rá, hogy nem az állatvágások száma csökkent, hanem a levágott állatok súlya, a hizlalások mértéke. Ennek oka pedig a takarmányhiány, a kisgazdák legkisebb feleslegének igénybevétele, lefoglalása és elszállítása volt.28

17 Szentesi Napló 1941. július 1. 6. 1.

18 Ugyanott 1941. július 6. 3. 1.

19 Ugyanott 1941. július 8. 8. 1.

20 Ugyanott 1941. július 10. 4. 1.

21 Ugyanott 1941. július 13. 3. 1.

22 Ugyanott 1941. július 19. 3. 1.

23 Ugyanott 1941. július 12. 3. 1.

24 Ugyanott 1941. július 15. 7. 1.

25 Ugyanott 1941. július 17. 4. 1.

28 CsmL (Szf) Szentes Képv. jzkv. 129/1941., 130/1941., 271/1941. kgy. sz.

27 Szentesi Napló 1941. július 12.

28 CsmL (Szf) Szentes Képv. jzkv. 23/1942., 49/1942., 156/1942. kgy. sz.

220