Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. (Szeged, 1979)

Sárközi István: Klebelsberg Kunó kulturpolitikája és annak szegedi aspektusai

hogy az 1931. évi költségvetés felülvizsgálatára kiküldött belügyminiszteri megbízott jelentéséből tudomására jutott, hogy „a községek által fenntartott és segélyezett iskolák kiadásai igen súlyos teherrel nehezednek a községekre és az 1929. évihez képest azoknak száma csaknem megkétszereződött, s a községek nehéz anyagi helyzetükben az egyre fokozódó iskolai terheket elviselni képtelenek, ami miatt a iskolai igazgatásban több helyütt fennakadás állt be”.102 Szeged várrosé „közönsége” is egyre inkább eladósodott a kulturális építkezés terhei következtében. 1926 és 1930 között tehát 5 év alatt 23 millió pengővel növekedett Szeged adóssága.103

A gazdasági krízis elmélyülésével a kultúrprogram további végrehajtását befagyasztották.

Klebelsberg Kunó sokat tett a tudomány, a kultúra fejlődése érdekében. Amit tett, amit építtetett, abból a dolgozó nép csak a műveltség morzsáit kapta. Az ellen- forradalmi rendszerben „kifelé” az ország és világ előtt grandiózus kulturális haladást tükröztek az új egyetemek, főiskolák, gazdasági szakiskolák, gimnáziumok, polgári iskolák és népiskolák, valamint a tudományos eredmények, mindaz, amely csak egy történelmi korszakváltás során válhatott az egész nép közkincsévé.

Klebelsberg Kunó mégis úgy távozott el a politikai közéletből és a földi életből, mintha csodát művelt volna. S ha a kultúra maradandó értékálló eszközeit, a művelődési objektumok gyarapodását egyik legfontosabb kritériumnak tekintjük a 25 éves ellenforradalmi korszak kultúrpolitikájában és e rendszer kultuszminisztereinek tevékenységében, akkor nem kétséges, hogy Klebelsberg Kunó volt köztük a legkiemelkedőbb s nevének említésével egy eredményekben gazdag kulturális alkotás korszaka idéződött fel, elsősorban az értelmiségi, tisztviselői körökben, jóval halála után is. Mintha tudta volna, hogy mikor jött el az ideje, hogy távozzon a kultúra magas tisztségéből. Nem önként ment. Nem is gondolt eltávozni. A Behtlen-kormány 1931-ben bekövetkezett lemondásával került el a vallás- és közoktatásügyi minisztérium éléről, s maradt ki a kormányból. A Bethlen-kabinetet felváltó Károlyi majd a későbbi kormányok politikájában a fegyverkezés, a háborús készülődés mind egyértelműbb irányt vett. A kormányok költségvetésében egyre szerényebb szerephez jutott a „magas” kultúra, a magyar „kultúrfölény” erősítése és fokozása.

Utódai Ernszt Sándor, az egykori keresztényszocialista mozgalom vezető egyénisége, nagyváradi kanonok majd pápai prelátus töltötte be Klebelsberg korábbi posztját 1931. augusztus 24-től december 16-ig, őt pedig Karafiáth Jenő követte ugyancsak a Károlyi Gyula kabinetben, mindössze 8 hónapon át, míg kisebb megszakítással 9 éven át Hóman Bálint, majd Teleki Pál, Szenyei Merse Jenő, Rakovsz- ky Iván és a Szálasi érában Rajniss Ferenc következtek, akik megközelítő eredményeket sem valósítottak meg.

Klebelsberg Kunó 1932-ben bekövetkezett halálával lényegében „elhantolták” a „kultúrfölény diplomáciát” is, amelytől a szentistváni Nagy-Magyarország integritásának visszaszerzését remélte az uralkodó osztály egy része. Miniszteri tisztjéről történt lemondatása után azzal a keserű érzéssel távozott, hogy saját úri osztályának sok képviselője nem értette meg kultúrpolitikai koncepcióját és kultúra fejlődése érdekében kifejtett tevékenységét. Halála után — kívánságának és végakaratának megfelelően — Szegeden a Dóm-téri fogadalmi templom sírcsarnokában helyezték el földi maradványait, abban a városban, amelynek „népével lelki és politikai közösségre talált” — mint ő maga vallotta egy 1931-ben elmondott beszédében. Halála

102 Délmagyarország 1931. január 3. „Páros élet legszebb a világon” című cikk.

103 CsmL Szeged, Csongrád megye és a Szeged Kir. tanfelügyelőjének 283/10. 1931. sz. jelentése, és Szeged város Közigazgatási bizottsága III. 1929—1931. sz. ir. 772. sz. csomó.

214