Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. (Szeged, 1979)
Sárközi István: Klebelsberg Kunó kulturpolitikája és annak szegedi aspektusai
Klebelsberg Kunó a belügyminiszterségnél nem jelentéktelenebb vezető posztot kapott s nem kisebb szerephez jutott az ellenforradalmi rendszer politikájában, annak ellenére, hogy később azt mondta közeli barátainak, hogy „legjobban belügyminiszter szeretne lenni...” A közigazgatás mindig érdekelte. Ott szeretett volna alkotni.38 A Vallás- és Közoktatásügyi miniszterré történő kinevezése igen megfontolt politikai mérlegelés eredménye, a kultúrpolitikai irányítás „rendkívüli” súlyának és szerepének különleges értelmezése miatt történt. Nem sokkal vallás- és közoktatásügyi miniszterré történt kinevezése után ő maga honvédelmi tárcának nevezte minisztériumát. A politikai pályájához tartozik az is, hogy az 1926. évi országgyűlési választásokon a Kormánypárt jelöltjeként Szegeden indult és az ellenforradalmi beállítottságú szegedi polgárság szavazatai biztosították is számára a képviselő helyet a Horthysta-parlamentben. 1932-ben bekövetkezett haláláig volt Szeged egyik kormánypárti országgyűlési képviselője. Klebelsberg Kunó kishíján 10 esztendőn át volt elsőszámú irányítója a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnak. Az ellenforradalmi rendszer konszolidálása, megszilárdítása szükségszerűen helyezte előtérbe olyan széleslátókörű kultúrpolitikus személyét, aki az ellenforradalmi rendszer uralkodó osztályának érdekeit világosan látva, értelmezve alkalmas volt arra, hogy kimunkálja ezen osztályérdekeket szem előtt tartó kultúrpolitikát és azt következetesen meg is valósíttassa. Klebelsberg Kunó — mint politikai pályafutásának ismertetéséből látjuk —• nem az ellenforradalom által felszínre vetett politikai figura. Nem sorolható a Si- monyi-Semadam, Friedrich István, Rakovszky Iván, Prónai Pál, Gömbös Gyulaféle politikai garnitúrához, azokhoz, akik a fehérterror évei alatt jutottak „szóhoz” a politikai arénában. b) Klebelsberg Kunó kultúrpolitikája Klebelsberg az osztrák-magyar monarchia idején magas politikai tisztségekben bizonyította be kiemelkedő képességeit a politikai-társadalmi vezetésben. Mint nemzetiségi szakértő, mint belügyi-közigazgatási és mint kultuszminiszteri államtitkár minden területen roppant dinamikusan dolgozott a forradalmak előtt. Magas műveltségét, szakértelmét nagyfokú munkaintenzitással párosította. A forradalmak előtti tisztségeiben operatív tevékenysége során nagy tapasztalatokra tett szert a burzsoázia és a földesúri osztály politikai és gazdasági hatalmának megőrzése terén és a dolgozó tömegek kizsákmányolásának fenntartásában. A reakciós német filozófia tanait és szellemét szívta magába és ennek szellemében gondolkodva az uralkodó osztályán jóval felülemelkedő magas műveltségű, széleslátókörű reakciós politikus volt. Az a politikus, aki saját osztályának, a magyar burzsoáziának a politikai érdekeit és szerepét nemcsak magas felkészültséggel és elhivatottsággal képviselte, hanem politikáját és ideológiáját, s ha úgy adódott gazdasági fejlődésének irányát tartalommal töltötte meg, alkalmazkodva az elkerülhetetlen realitásokhoz. Ilyen realitás volt a „trianoni Magyarország”, az ország területe 2/3-ának elvesztése, amelyet nem lehetett rövid távlatban fegyveres úton visszaszerezni. Ezért más úton, más módszerrel próbálta keresztülvinni a területrevíziót. Ehhez ideológiai fegyverként, célszerű eszközként fogalmazta meg a az új magyar nacionalizmust, mint a szellemi és ideológiai felkészítés eszközét és a „magyar kultúrfölény” diplomáciát. Az iskolapolitikája, tanügyi reformjai, az ötezer objektumot magába foglaló népiskolai akciója 38 38 Klebelsberg Kunó: A magyar neonacionalizmus Néptanítók lapja 1928. 3—4. szám 5. oldal. 197
