Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. (Szeged, 1979)
Sárközi István: Klebelsberg Kunó kulturpolitikája és annak szegedi aspektusai
szolidációs törekvését — amelyet a keresztény egyházak támogattak — zavarta a szélsőséges jobboldali szervezetek és vezetők propagandája. A kultúrpolitikában olyan vezető egyéniségre volt szükség, aki a kultúra, a művelődés csatornái, eszközei útján, erősíteni tudta az ellenforradalmi rendszert, egyúttal, aki hosszútávra szólóan alkalmazható kultúrpolitikát tudott kialakítani és megvalósítani. Gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter kultúrpolitikájának fő jellemzői a) Kelebelsberg Kunó politikai pályafutása Klebelsberg Kunó dr. (thumbergi) az Arad-megyei Magyarpécskán született 1875. november 13-án. Egyetemi jogi tanulmányait Budapesten kezdte, majd Bécs- ben, Münchenben és a párizsi Sorbonne-n egyetemen folytatta és végezte el, majd 1898-ban avatták jogi doktorrá Budapesten. Hivatali pályafutását Budapesten kezdte, miniszterelnökségi fogalmazóként, majd Tisza István gróf első minisztersége idején osztálytanácsos volt nemzetiségi ügyekben. 1910—1914 között közigazgatási bíró, 1914-ben már kultuszminiszteri államtitkára. Az I. imperialista világháború alatt I. Ferencz József király belső titkos tanácsosa nemzetiségi ügyekben. 1917-ben a miniszterelnökségen politikai államtitkár és Kolozsvár városának képviselőjévé választották. Tisza István lemondásával vált meg államtitkári posztjától. Az 1918-as magyar őszirózsás forradalom után a polgári demokratikus Népköz- társaság alatt Bethlen Istvánnal egyik szervezője annak a „nemzeti egyesülésnek”, majd pedig Antibolsevista Comiténak, amely a Köztársaság, majd a külső intervenció ellen küzdő magyar Tanácsköztársaság megdöntésére szervezte és tömörítette a népgyűlölő burzsoá-földesúri politikai és katonai erőket. A Tanácsköztársaság alatt bujkált. A tajtékzó fehérterror idején 1920 januárjában az első ellenforradalmi országgyűlési képviselőválasztásokon a „Keresztény” blokk programjával Sopron városban jelöltette magát és bekerült a Horthysta-parlamentbe. Az Egységes Párt megalakulásakor csatlakozott ahhoz. Bethlen Istvánnal szorosan együttműködött az ellenforradalmi rendszer parlamentje többségi pártszövetségének megszervezésében.36 Az 1921. december 3-án átalakított Bethlen kormányban az egyik legjelentősebb miniszteri tárcát kapta; a belügyminiszterit, noha Bethlen István 1920-ban tett sikertelen kormányalakítási kísérlete során más politikust akart erre a politikailag igen fontos miniszterszékbe ültetni s az 1921. április 14-i kormánylistáján a belügyminiszteri posztra Ráday Gedeon grófot jelölte, de az újabb — a decemberi — kormány- alakításban gróf Klebelsberget vitte be a kormányba belügyminiszternek. Az 1922. december 3-i új kormány összetételében a Keresztény Szocialista Néppárt-i Vass József — papminiszter — helyett dr. Klebelsberg Kunó gróf kapta a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszteri tárcát.37 1922 januárjában már mint belügyminiszter Klebelsberg Kunó terjesztette az országgyűlés elé azt a választójogi törvényjavaslatot, amelyet 1922 márciusában parlamenti szavazás megkerülésével Bethlen István miniszterelnök rendeleti úton léptetett életbe, azt a törvényt, amely a dolgozó parasztság százezreit és a munkásság tízezreit fosztotta meg a legelemibb polgári politikai jogok gyakorlásának lehetőségétől. 38 38 Bethlen István titkos iratai. Kossuth Kiadó 1972. 451—452. Gergely Jenő: A keresztény szocializmus Magyarországon 1903—1923. Akadémiai Kiadó 1977. 85., 261. 1. 37 Városkultúra, Városfejlesztési folyóirat. Gróf Klebelsberg Kunó emlékének szentelt szám 1932. október 25. V. évf. 20. szám 4. 1. 196
