Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. (Szeged, 1979)
Bárány Ferenc: Az álmunkás pártok kísérlete a viharsarki agrárszegénység „nemzeti alapon” történő megszervezésére a Horthy-korszak első évtizedében
műveli” jelszó hangoztatása. Dénesék bírálták az ellenforradalmi rendszer földreformját, ébrentartották a földosztás gondolatát; szervezték a földigénylőket, és védték érdekeiket. Igaz, ez a földprogramjuk nem volt elég konkrét, gyakran kapcsolódott az ellenforradalmi kormány elképzeléséhez, s annak javítgatását célozta. A pártvezetés fellépett az internálások, a politikai megkülönböztetés ellen, harcolt a földmunkások, szegényparasztok szervezkedési jogáért. Sok jogos követelésüknek hangot adott olyankor, amikor a szociáldemokrata párt és más demokratikus pártok csak félerővel végezték ezt a munkát. A párt követelte az általános, titkos választójogot, a polgári szabadságjogok biztosítását. 1928—29-ig Trianon revízióját összekötötte a demokratikus földreformmal. „Elhiszem és látom a tendenciát, hogy a nagybirtokosságnak érdeke az, hogy a trianoni békeszerződésre tereljék a bajok ódiumát”122 — mondta Dénes István 1923-ban a Parlamentben. „Ha igaz lenne ama állítás, hogy a munkásnyomor oka a trianoni béke — miért nélkülözött, szenvedett annyit az elnyomatástól és éhezéstől a magyar földmunkásság a trianoni békeszerződés előtti időkben” — kérdezte nem éppen alaptalanul.123 Ez az álláspont természetesen hozzájárulhatott a földmunkások tisztánlátásához. A párt történetének első rövid periódusát kivéve a pártban nem talált talajra az antiszemitizmus. A fasizmus, a társadalmi reakció eme veszedelmes fegyverének elutasítása nem lebecsülendő tényező, egyértelműen a párt demokratikus vonásának tekinthető. A Munkáspárt programjában helyt kapott a népszavazás követelése az államforma kérdésében. A párt bírálta a kormány sok reakciós intézkedését, ezzel segítette a munkás és polgári ellenzéket, időnként velük szövetségben tevékenykedett. A Csizmadia és Dénes vezette pártalakulást tehát kispolgári-paraszti reformista ellenzéki pártnak tekinthetjük a korabeli liberális-demokratikus ellenzéki pártokhoz hasonlóan több reakciós, antidemokratikus vonással. Külön kérdés azonban a párt tagjainak megítélése. A párthívek jelentős részének a marxista mozgalomhoz való viszonya természetesen nem volt lezárt ügy, hiszen a párthoz számos agrárproletár, vagy volt agrárproletár csatlakozott, aki korábban a szocialista mozgalomban tevékenykedett. Közülük sokan eljutottak, vagy visszataláltak a szocialista, kommunista mozgalomhoz. A párt reakciós, reformista vonásai közül első helyen kell említést tenni a forradalom-, kommunista- és szocialistaellenességről. A párt minden adódó alkalommal elhatárolta magát a forradalmi módszerektől, s igazatlan vádakkal, rágalmakkal illette nemcsak a kommunista-bolsevik irányzatot, hanem a szociáldemokrata mozgalmat is. Az ellenforradalmi alakulatokhoz hasonlóan nem tett különbséget, igyekezett diszkreditálni, lejáratni a szocialista munkásmozgalom mindkét irányzatát. A párt másik jellemzője a munkásellenesség. A pártvezetők az agrárproletárokat és a szegényparasztokat igyekeztek szembe állítani az ipari munkásokkal. Azzal vádolták a szociáldemokratákat, hogy az ipari‘munkások képviselői, nem törődnek a földmunkások érdekeivel. A munkásellenesség hátráltatta a munkások és parasztok antifasiszta, demokratikus célok megvalósítása érdekében szükséges összefogását. Idéztük Csizmadiának a Tanácsköztársasággal kapcsolatos mocskolódásait. Dénes e témáról hasonló hangnemben nyilatkozik és ír.124 A párt vezetői reformtörekvésüket is azzal indokolták az ellenforradalmi kormányzat előtt, hogy azok segítenek a forradalom elhárításában. 122 Dr. Dénes István: Harc a föld népéért... 91.1. 123 Dr. Dénes István: A választójog és a földmunkásság... 30. 1. 121 Vö.: Dr. Dénes István: A választójog és a földmunkásság... 14.1. 184
