Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. (Szeged, 1979)
Bárány Ferenc: Az álmunkás pártok kísérlete a viharsarki agrárszegénység „nemzeti alapon” történő megszervezésére a Horthy-korszak első évtizedében
A kongresszus határozata követelte a gyülekezési, szervezkedési és sajtószabadság biztosítását, a párt lapjának engedélyezését. Szükségesnek tartotta a földreformföldek átruházási illetékének eltörlését, OFB-alapból segély kiutalását hivatalból a rokkantak, özvegyek, árvák és vitézségi érmesek (!) részére, a reformföldek után fizetett haszonbér vételárba történő beszámítását. Követelte továbbá a haszonbér és a vételár kulcsának leszállítását, a földhözjutottak számára 20 évi adómentességet és az olcsó hitelt. Sürgeti az öregség, betegség és rokkantság esetére szóló biztosítást, amit a 3 holdon aluli törpebirtokosoknak is biztosítani kell. A földmunkások telepítését javasolja az államilag parcellázott hitbizományokra. Megismétli a párt korábbi követelését az ipari védő vámok mérséklését és a forgalmi adó eltörlését illetően.113 A programja mindenekelőtt a földreform során földhözjutott parcellás parasztok érdekét fejezte ki, nem tartalmazta a földreform nagyarányú kiterjesztésének tervét. A további földhözjutást illetően bízott a kormány ígéreteiben, erre ösztönözte a föld után vágyó nincsteleneket is. A Kabinetiroda szerint „bár ellenzéki, de jóakaratéi és higgadtabb szellemű mozgalomról van szó” ezért támogatását helyeselte, és azért is, mert megosztotta a vidék munkásmozgalmát. A Miniszterelnökség egyetértésével Horthy Békés megye főispánjának útján köszönő táviratot küldött a Dénes-párt címére.114 A kongresszuson ezernél több ember vett részt, a Viharsarokból jöttek több mint ötven helyi szervezetet képviseltek. Összesen 178 tiszántúli város és község küldötte jelent meg. A kongresszusról és Dénes fordulatáról tréfás-komolyán így ír a polgári ellenzék lapja: „A vasárnapi kongresszus után Dénes Pista körül forog a szó-beszéd Orosházán. Kormánypárti lett, mondogatják itt is ott is, különösen azok, akik haragudtak eddig rá, s demagógnak tartották. Ellenzéki bizony ő s ezután is a nép barátja marad, hiszen csupa követelésekből állott a beszéde, — védik Pistát az orosházi vezérei. Ne tessék töprengeni, Dénes nem lett kormánypárti, sem ellenzéki. Dénes István maradt a régi: — Dénes Pista-párti”.115 Való igaz, ez a mostani fordulata nem ellentétes a párt korábbi irányvonalával, az korábban is „se kormánypárti — se ellenzéki” színezetű volt. A Munkáspárt egy évvel később először Budapesten, majd 1929 Péter-Pál napjára Szegeden akart kongresszust összehívni. A szegedi kongresszusra már a meghívókat is kiküldték. Dénes 9 pontból álló programot akart előterjeszteni. A kongresszust azonban nem engedélyezte a városi rendőrkapitányság, és a kerületi kapitányság is elutasította a fellebbezést. A pártvezetőség kénytelen volt az újságokban közzétenni, hogy a küldöttek ne utazzanak Szegedre. Utána újabb kísérlet következett, szeptember 29-re Makón hívtak össze kongresszust, amelyen az előzetes tervek szerint táviratilag üdvözölték volna a kormányzót, ismertették volna a párt programját. Csatlakozni akartak a Revíziós Ligához, meg akarták vitatni a földmíves- és munkásnép gazdasági és politikai jogait. Itt sem tudták azonban a kongresszust megtartani.116 113 Orosházi Friss Újság, 1928. április 17. 114 Földmunkás- és szegényparasztmozgalmak Magyarországon... II. k. 781—782. 1. 115 Orosházi Friss Újság, 1928. április 18. 116 Ugyanott, 1929. június 23., 28. és augusztus 25., Makói Friss Újság, 1929. augusztus 25. és CsmL Csanád megyei főisp. ein. ir. 2—1929. Szakács Kálmán a Földmunkás- és szegényparasztmozgalmak... II. k.-ben megjelent munkájában a Dénes-párt 1929-es VII. kongresszusáról ír. Véleményem szerint ez tévedés, mert az 1929-es kongresszust a pártnak nem sikerült megtartania, csak a program készült el. 182
