Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. (Szeged, 1979)

Bárány Ferenc: Az álmunkás pártok kísérlete a viharsarki agrárszegénység „nemzeti alapon” történő megszervezésére a Horthy-korszak első évtizedében

a pártot.95 Az ország többi megyéjében mindössze néhány szervezet tevékenykedett, kivéve Pest, Vas és Zala vármegyéket, ahol Drózdy korábbi kapcsolatait megtartotta.

A szervezeti szabályzat értelmében az egy megyébe tartozó községi szervezetek vezetősége „megyei szervezetet” alkotott, amelynek minden hónapban üléseznie kellett. A Csanád megyei szervezetek már március végén megtartották első értekezletüket. Drózdy és Dénes nagyarányú szervező munkába kezdtek, amit természetesen a választási előkészületek szolgálatába állítottak, hiszen tevékenységük fő céljának nyilvánvalóan a mandátumszerzést tekintették. 1926 nyarán élénk előkészületek folytak Hódmezővásárhelyen, Tótkomlóson és Sarkadon.96

A Magyarországi Földmíves és Munkáspárt parlamenti képviselői, elsősorban Drózdy és Dénes hevesen támadták a kormányt, amely a frankhamisítási ügyben igen nehéz helyzetbe került, követelték lemondását. Dénes a titkos választójog mellett és a főrendiház intézménye ellen emelt szót. Radikális hangnemben követelték az adók csökkentését és a munkaalkalmakat. A tömegekre hivatkoztak ugyan, ám a tömegek megmozdulásától úgy féltek, mint a tűztök Az 1926 nyarán lezajott arató- és cséplőmunkás sztrájkok alkalmával például Dénes azt írta híveinek: „A sztrájk nem a mi fegyverünk”. „...Azt tanácsoljuk földmunkás testvéreinknek, hogy a sztrájk barbár és elavult fegyverét küszöböljék ki fegyvertárukból. Rozsdás fegyvereket nem érdemes a felszabadítás harcába cipelni.”97 „Modem fegyvernek” az olyan paposkodó stílusban írt könyörgést tekintették, amelynek Molnár György adott hangot a párt lapjában. Molnár arra kérte a nagyurakat, ereszkedjenek le a nép közé, szeressék a népet.98

A szocialista munkásmozgalom baloldalának erősödése, az MSZMP és a KMP aktivizálódása és az attól való félelem, hogy a Földmíves és Munkáspártot is hozzájuk sorolják a hatóságok, Dénest újabb kommunistaellenes kifakadásokra bírta. „...Ha valaki, úgy mi leszünk az elsők, akik a bolsevizmus veszedelmét levezetjük, mert mi ezzel a téveszmével szemben állunk. Nem tudom mi lesz a jövőben, de mi el tudnánk hárítani a kommün veszedelmét. Óva intek minden párthívemet, hogy ezeket a tévtanokat meg sem hallgassák” — jelentette ki augusztus végén tótkomlósi beszédében.99 Dénes másutt is kifejtette, hogy a szerinte Moszkvából pénzelt kommunista lázítás ellen nem elég a csendőrség és a jobboldali diákság. „E tömegmozgalommal szemben az egyetlen sikeres védekezési eszköz: a nemzeti alapon álló és istenhívő földmunkásmilliók megszervezése és felvilágosítása”,100 azaz a Drózdy—Dénes-párt zavartalan működésének biztosítása. A hatóságok azonban eltekintettek ettől a felajánlkozástól. Ismét felülkerekedett a tömegek megmozdulásától való félelem, nem bíztak az álmunkáspárt helyi vezetőiben sem. 1926 októberében írta a gádorosi főjegyző az orosházi járás főszolgabírójának néhány Dénes-párti helyi vezetőről, hogy róluk feltehető, „hogy múltbani magatartásuk folytán első felhívásra készséggel csatlakoznak a Vági-párthoz”.101 E félelem azonban csak részben volt jogos, nem véletlen, hogy az MSZMP mindenekelőtt ott vonzott nagyobb tömegeket, ahol a Földmí95 Magyarok Vasárnapja, 1926. február 14., BmL Főisp. biz. ir. 81—1926., 87—1926., 90— 1926., CsmL (Mr) Makói államrendőrség rés. ir. 30—1926., BmL Orosháza község ir. 1926—2424. és ugyanott, Orosházi járási főszolgab. ir. 1926—105., valamint Békésmegyei Közlöny, 1926. február 16.

99 Iratok az ellenforradalom történetéhez... III. k. 606. és 611. 1.

97 Magyarok Vasárnapja, 1926. július 18.

98 Ugyanott.

99 BmL Főisp. ir. 1926—819.

100 Magyarok Vasárnapja, 1926. október 3.

101 BmL Gádoros község főjegyzői ein. ir. 1926—23.

179