Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. (Szeged, 1979)
Bárány Ferenc: Az álmunkás pártok kísérlete a viharsarki agrárszegénység „nemzeti alapon” történő megszervezésére a Horthy-korszak első évtizedében
A Munkáspárt 1924 januárjában Tótkomlóson országos nagygyűlést tartott, amelyen megválasztották pártvezérnek Dénes Istvánt, alelnöknek Rásonyi Papp Gedeont. Országos elnök Laskai Mihály, a tótkomlósi Molnár György és a sarkadi Pásztor Imre szegényparasztok lettek. Bár a vezetésbe bevontak néhány földmunkást és szegényparasztot is, az irányítás lényegében az úri középosztályt képviselő Dénes és a gazdagparaszt Rásonyi Papp kezében maradt. A Rásonyi által megfogalmazott jelmondat: „— Istenért, hazáért és munkástársadalomért!” — a vallási jelleg elmélyülésére enged következtetni.72 73 Megmutatkozik ez a párt szervezkedésre szólító felhívásában is: „A Magyarországi Munkáspárt jelszava a törvények tisztelete, és fegyvere a szeretet. Tehát a legnagyobb nyugalommal és bátorsággal alakítsák meg mindenütt, ahol még nincs megalakítva, mert ennél törvényesebb párt még soha se volt a világon. A mi .első pártvezérünk Krisztus, a szegények és elhagyottak pártfogója” — írta „A rög”.78 A pártvezetés az üldözésre, a hatósági terrorra ismételten lojalitásának hangoztatásával válaszolt, még fokozottabb behódolással. A párt szervező tevékenysége kiterjedt az ország egész területére. A pártvezetőség az országot tiszántúli, Duna—Tisza közi és dunántúli kerületekre osztotta, a vezetőségi üléseket minden hónapban másutt tartották. Az elhunyt Nagyatádi Szabó István dunántúli választókerületében kiírt választásra a Munkáspárt is indított jelöltet.74 A Viharsarokban több helységben kísérletet tettek a betiltott vagy nem engedélyezett csoportok létrehozására, Sarkadon a községi képviselőtestületi választáson csak munkáspártiakat választottak meg.75 Egészét tekintve azonban az 1924-es esztendő a visszavonulás, a vegetálás éve. Még az olyan nagymúltú szervezetben is, mint az orosházi, a vezetőségi tagok mellett alig néhány tag működött. Ebben a hatósági terroron kívül természetesen szerepet játszott a baloldali munkásmozgalom erősödése is. Dénes kezdeményezésére Tótkomlóson ismét megkísérelték a betiltott Munkás- otthon megalakítását. A hatóságok 64 vezetőségi tagból 33, 1146 tagból pedig 313 egyén politikai múltját kifogásolták. Őket eltávolították a Munkásotthonból, s így 1924 novemberében ismét megnyílhatott az otthon. Tagjait azonban erős megfigyelés alatt tartották a hűségnyilatkozatuk ellenére is.76 1924 november végén Dénes csatlakozott a 24 szociáldemokrata és 20 polgári ellenzéki képviselő által létrehozott „Demokratikus Ellenzéki Pártok Blokkjá”-hoz, amely otthagyta az országgyűlést és passzivitásba vonult, a Bethlen-kormány politikája elleni tiltakozásul. Két hónap múlva azonban Dénes felmondta a szolidaritást, feladta a passzivitást és bevonult a parlamentbe, ország-világ előtt demonstrálva ezzel is álellenzékiségét. Ruppert sietve határolja el magát tőle: „Veszedelmes, köny- nyelmű, és judicium mentes demagógnak ítélem”... — mondta.77 A Népszava a kormány kedvencének nevezte, amit Dénes a párt üldözésével próbált cáfolni és parlamenti beszédeiben továbbiakban talán még demagógabb, radikálisabb hangot használt. Dénes nagy zajjal támadta a kormány választójogi törvénytervezetét, közben azzal vádolta a szociáldemokráciát, hogy az ipari munkások titkos szavazati jogáért — csak a nagyobb városokban volt titkos szavazás, — eladta a földmunkások szava72 A rög, 1924. január 13. 73 A rög, 1924. január 6. 74 A rög, 1924. február 10. és november 23. 75 A rög, 1924. február 10. és május 11. 76 BmL Főisp. biz. ir. 1925—14., Alisp. ir. 2155/1921. és 303/1923-, valamint A rög, 1924. november 23. 77 Orosházi Friss Újság, 1925. február 6., 7. és Dr. Dénes István: Harc a föld népéért... 165— 187. I. 175
