Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. (Szeged, 1979)
Bárány Ferenc: Az álmunkás pártok kísérlete a viharsarki agrárszegénység „nemzeti alapon” történő megszervezésére a Horthy-korszak első évtizedében
1924 júniusában Dénes parlamenti interpellációjában panaszolta: „Békés vármegye főispánja jónak látta belerúgni a békésmegyei földmunkásságba különösen pedig a Magyarországi Munkáspártba.”66 Az új orosházi főszolgabíró- Kiss László pedig különösen sok borsot tört a Dénes-párt orra alá. A gyűlésekre vonatkozó engedélyeknél, a vezetők elleni eljárás során a lehető legrosszindulatúbban járt el. A szolgabírói önkény tökéletes megtestesítőjeként viselkedett, úgy látszik így akarta bizonyítani a forradalmak alatti magatartásával kapcsolatosan korábban felmerült vádak teljes alaptalanságát. Elődjének álláspontját és talán a párttal kapcsolatos korábbi szemléletet is tükrözi a gádorosi pártszervezet megalakulásával kapcsolatos főszolgabírói véleményezés: „...a bejelentés tudomásul vételét javaslom mert (sic!) a községi elöljáróság véleménye szerint, s melyet (sic!) én is osztok, a munkáspárt helyi csoportjának működése nagyban ellensúlyozza a nemzetközi szociáldemokraták agitálását úgy, hogy Gádoros községben a munkáspártra közérdekből szükség van, mert nélküle a szociáldemokraták jutván szerephez, a romboló munka megint kezdetét vehetné”.67 A Munkáspártnak tehát egyértelműen a szociáldemokrácia ellen- súlyozásának szerepét szánták, és a párt lényegében be is töltötte azt. 1923-tól azonban a hatóságok már nem látták ennek szükségességét, az 1923 után alakult párt- szervezetek működését nem vették tudomásul, a működőktől alapszabályokat követeltek, így Békéssámsonban, Pusztaföldváron, Csorváson, Nagyszénáson és Gyopárhalmán.68 A Munkáspárt fellegvárában, Tótkomlóson 1923 szeptemberében munkásotthont avatott az 1200 tagot számláló pártszervezet. Annak ellenére, hogy a falra „Tiszteld a törvényt, hogy tiszteletben tartassál!” és hasonló feliratokat írtak, az orosházi főszolgabíróság kifogást emelt az otthon működése ellen, mert tagjai között néhányan a Tanácsköztársaság alatt vezető pozíciót töltöttek be, a tagok között voltak azok is, akik 1922-ben kérvényezték a földmunkásszövetség megalakítását- A Munkásotthont bezárták, de később Dénes közbenjárására ideiglenesen kin yitot. ták. A Munkásotthon vezetősége Dénes ösztönzésére azzal igyekezett szalonképesebbé válni, hogy a baloldaliakat rendre kitiltotta az otthonból.69 A Munkáspárt nemkívánatos szervezetté válásában az is közrejátszhatott, hogy 1923 elején szorosabbá vált a polgári ellenzék együttműködése. Felmerült, hogy a Rassay-párt, Giesswein Sándor, a Kossuth-párt, a Dénes-párt és Lakó Imre Függetlenségi Néppárt néven új pártot alakít, amely februárban a Reform-párt, illetve 1923 decemberében a Kossuth-párt nevet vette fel. Februárban Dénes így írt: „Az újonnan alakult Reform-párt a tizenkettedik órában a forradalom elől a reformok útjára akarja terelni a hatalom embereinek figyelmét. A Magyarországi Munkáspárt pedig a Reformpártot e nemes törekvésében a maga erejével támogatja.”70 A Ruppert Rezső vezetése alatt álló párthoz azonban Dénes végül nem csatlakozott, de 1923-ban Dénes gyakran szerepelt együtt liberális politikusokkal, országgyűlési képviselőkkel. Májusban Tótkomlóson a Munkáspárt Horváth Zoltán és Nagy Ernő liberális politikusok részvételével megtartotta a „vagyonos és vagyontalan dolgozók országos kongresszusát.”71 66 Dr. Dénes István: Harc a föld népéért... 145. 1. 67 BmL Alisp. ir. 2155/1921. 68 Ugyanaz és BmL Főisp. biz. ir. 1924—23., valamint A rög, 1924. január 27., május 25. 69 Orosházi Friss Újság, 1923. szeptember 25., BmL Főisp. biz. ir. 1926—53., uo., Alisp. ir. 10 617—1923. és PI Arch. H-k-231. 70 Orosházi Friss Újság, 1923. február 14., 16., 23. és december 7. 71 Testvériség, 1923. május 27. és Orosházi Friss Újság, 1923. május 23. 174
