Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. (Szeged, 1979)

Bárány Ferenc: Az álmunkás pártok kísérlete a viharsarki agrárszegénység „nemzeti alapon” történő megszervezésére a Horthy-korszak első évtizedében

rata párt nem, amit fényesen bizonyított a diktatúrával”.50 A Munkáspárt tehát a szociáldemokráciát vörösre festve ijesztgeti a kormányt, így próbál magának nagyobb működési lehetőséget biztosítani.

Az MSZDP és földmunkásszövetség vezetősége helyesen járt el, amikor nem együttműködésre törekedett a Munkáspárttal, hanem annak leleplezésére. „Az öntudatos földmunkások táborában nagyon jól ismerik ezt a bandát...” írta a Népszava.51 Néhány hónappal előtte a párt vezetői maguk ismerték el, hogy a kormány pénzelte őket. A szociáldemokraták igyekeztek elhódítani, megnyerni a munkáspárti tömegeket. A földmunkások országos szervezőbizottsága „Le az álarccal! Egy két szó a munkások álbarátairól” címmel röpiratot adott ki, amelyet jellemző módon a Gyulai Ügyészség „izgatás bűntettét kimerítő tartalma miatt” lefoglaltatott, a Belügyminisztérium pedig körlevelében rendelte el a röpirat lefoglalását, a terjesztői elleni eljárás indítását az egész országban.52 A röpirat azonban mégis segített a földmunkásoknak. A Munkáspárt tagjainak egy része csatlakozott a szociáldemokrata párthoz, vagy a földmunkásszövetséghez. A Munkáspárt előbb már vázolt összetétele ezt teljesen érthetővé teszi. Tótkomlóson 1922 nyarán 15—20 baloldali, részben a Tanácsköztársaság alatt szerepet játszott földmunkás, volt oroszországi hadifoglyok megalakították a földmunkásszövetség helyi csoportját, szakítottak a Munkáspárttal. Az alispán azonban többszöri próbálkozásukra sem engedélyezte a csoport működését, így az 1929-ig csak mint befizetőhely működhetett.53 Pusztaföldváron és Gádoroson is többen kiábrándultak a munkáspárti vezetőkből, és nyíltan bírálták a pártot. Békéssámsonban, Dénesék egyik fő fészkében, a szociáldemokrata elvi alapokat elfogadó munkások megalakították a földmunkásszövetség helyi csoportját, de működésüket a hatóságok megakadályozták.54 A szociáldemokratákra nehezedő hatósági nyomás lényegében a Munkáspártnak kedvezett.

Az 1922-es parlamenti képviselőválasztás jelentős erőpróba elé állította a Munkáspártot, de lehetőséget is jelentett a pártnak. A párt részben tudott élni a lehetőségekkel, ismét képviselőt küldött a parlamentbe. Ez a választási győzelem azonban már nem volt olyan esetleges és véletlenszerű, mint 1920-ban. Szélesebb körű, intenzívebb előkészítő, szervező munka előzte meg.

A Munkáspárt több viharsarki kerületben is akart jelöltet állítani, így az orosházi, eleki, nagylaki, szarvasi, szeghalmi, okányi, békéscsabai, sarkadi, makói, békési, gyomai, szegvári, szentesi, csongrádi és kiszombori kerületben. Az említetteken kívül az országban már csak néhány helyen szándékoztak fellépni. Végül is azonban mindössze öt kerületben indultak képviselőjelöltjeik. A sarkadi kerületben Rásonyi Papp Gedeon, a tótkomlósi kerületben dr. Dénes István, a makói kerületben Laskai Mihály, az orosháziban pedig dr. Bodó Lajos ügyvéd. Ezen kívül csak Dunave- csén indult jelöltjük.55

Március végén a Munkáspárt ismét programot tett közzé. E programot összehasonlítva a korábbi, 1920 januárjában készült programmal, azt tapasztaljuk, hogy az a fő kérdésekben megegyezést mutat, a párt jellege a program alapján sem válto60 A rög, 1922. március 5.

61 Népszava, 1922. március 11.

52 PI Arch. 651. f. 5/1922. március 22. (41 424)

63 PI Arch. H-t-73. és H-k-231., BmL Alisp. ir. 2155—1921. és 21 644—1922.

64 Földmívesek Lapja, 1922. március 25., Alföldi Paraszt Újság, 1922. március 23. és 26., BmL Alisp. ir. 2155—1921.

56 A rög, 1922. március 12., május 15. és 21. Andaházy-Kasnya Béla a Rassay Károly vezetése alatt álló Független Kisgazda, Földműves és Polgári Párt nevében lépett fel a mindszenti választókerületben. A szociáldemokraták is őt támogatták.

171