Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. (Szeged, 1979)
Bárány Ferenc: Az álmunkás pártok kísérlete a viharsarki agrárszegénység „nemzeti alapon” történő megszervezésére a Horthy-korszak első évtizedében
érdeke, hogy egy osztály uralkodjék. A csendőrtől a földmunkásig mindenkiben a forradalom tüze ég, amit csak a gyomron keresztül lehet eloltani. A munkanélküliség okaival kapcsolatban kijelentette: „Nem a hatóságokat kell itt szidni. Azt hagyjuk békében, az dolgozik”, a hibát a Nemzetgyűlésben kell keresni. A Nagyatádi-féle földreformból szerinte nem lesz semmi, mert igen kevés föld van az országban. Ismételten kijelentette, miért áll a párt „nemzeti alapon”, majd a kormány választójogi tervezetét bírálta.17 Feltűnő, hogy a választási agitációban és a kongresszuson elmondott beszédben nem találhatók a korábbi antiszemita kirohanások. A párt még július folyamán közzétett programja egyébként csaknem szó szerint egyezik a Földmunkások és Kisbirtokosok Pártjának programjával.18 Az új párt megőrizte az előző pártalakulás jellegét. A Szántó-Vető szerint a program összeállítása viszonylag egyszerű problémát jelentett, nehezebbnek látszott a helybeli vezetőség összeállítása. „Itt nagyon sok körülményre figyelemmel kellett lenni, de főleg arra, hogy az orosházai pártvezetőség félig-meddig központi pártvezetőség is lesz.”19 A helyi szervezet elnöke Szalai István lett, a földmunkásmozgalom régóta ismert alakja, Csizmadia korábbi harcostársa. Alelnöknek Brósz János tanítót és Kabódi Andrást választották meg. A vezetőség túlnyomórészt földmunkásokból, kisgazdákból állott, de a kereskedők, iparosok és értelmiségiek is kaptak helyet. Az orosházi szervezet gyorsan fejlődött. Augusztusban már több mint 900 tagot számlált. (Összehasonlításként: 1922-ben az SZDP szervezetnek 120 tagja volt.) A zászlóbontás után megindult a tótkomlósi pártszervezet kiépítése. Csizmadia a régi mozgalmi emberekkel vette fel a kapcsolatot, akik még 1920-ban 32-en megalakították a pártot. A munkáspárt tagjai közül többen atkív szerepet játszottak a Tanácsköztársaság idején. Molnár János például a helyi Nemzeti Tanács, majd a direktórium tagja, Kovács János 1919-ben ezredpolitikai megbízott volt a Vörös Hadseregben.20 Amíg tehát a szociáldemokrata párt és a földmunkásszövetség nem jutott el erre a területre, a földmunkások jelentős része a Munkáspárt szabad prédájává vált. A párt lelepleződése és a szociáldemokrata szervezetek aktív tevékenysége kellett ahhoz, hogy a földmunkások szembeforduljanak az álmunkáspárttal. A Munkáspárt megalakulásától kezdve törekedett a földmunkások napi érdekeinek látványos védelmezésére, igyekezett híveinek előnyöket kiharcolni. így például augusztusban aláírásokat gyűjtött egy beadványra, amely az ellátatlanok búzafejadagja és a maximált búzaár ellen tiltakozott. Orosházán négytagú bizottságot alakítottak kishaszonbérletek szerzése érdekében. Kakasszéken a Zselénszky-ura- dalomtól igényeltek 500 kisbérletet. Szorosan együttműködött a pártvezetőség a hatósági munkaközvetítővel annak érdekében, hogy a párt tagjai kapjanak munkát. A vezetőség jutányos áron szerzett dohányt és korpát tagjainak.21 E miatt aztán „korpa-párt”-nak is gúnyolták, különösen mikor az összeszedett pénzzel is bajok támadtak. Ami a „nagy politikát” illeti, Csizmadia a parlamentben a Tanácsköztársaság és szociáldemokrácia pocskondizásával igyekezett eltüntetni múltjának szocialista foltjait. „Ami itt tavaly történt, az nem volt kommunizmus, az gazemberizmus volt...” 17 Orosházi Friss Újság, 1920. július 13. 18 Szántó-Vető, 1920. július 18. 19 Szántó-Vető, 1920. július 18. 20 Pl Arc, H-t-73. Molnár János visszaemlékezése és ugyanott, H-K-231. Kovács János visszaemlékezése. 21 Körösvidék, 1920. augusztus 8., Orosházi Friss Újság, 1920. augusztus 24. és október 14. 164
