Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. (Szeged, 1979)
Herczeg Mihály: Szolgák cselédek Hódmezővásárhelyen 1848 előtt
zsébet szolgálónak ugyanannyi pénzbér mellett 50 krajcár foglalója.81 A félfogadás^ illetve elszegődés szóban történt. A kialkudott bért csak a 18. század vége felé kezdték írásba foglalni. Az ilyen „convencionális levél” két példányban készült. Egyik a cselédnél, másik a gazdánál maradt. Malovai András fejős juhász 1800-ban bérköveteléssel állott elő Pokornyik Istvánnal szemben „...minthogy az A fél a nékie adott Convencionális Levelet, amint állítaná, elszakasztván, nem produkálhattya, ellenben az I fél azon Convencionálisnak, melyet A fél kiadott, originálissát előadván, abból bizonyosodna”...82 Nagyobb gazdák és az úgynevezett Gazdaságok, legeltető társulások, keménykötésű könyvekben jegyezték föl kit, mennyi bérért fogadtak meg. Ezek a bérlevelek, sajnos, egy kivételével magántulajdonban vannak. Pedig legkevesebb 15—16 ilyen Barom Gazdaság volt a határban, nem is szólva a Juhos Gazdaságokról. Előfordult, hogy csak a kialkudott bért és a foglalót tüntették föl. Más gazdaságokban az évközben történt fizetést is beírták. De az elszámolásig nemigen jutottak el. Év végén azért gyakran odaírták: „Mindenből ki van fizetve.” Nem volt ritka eset, hogy a cseléd visszamaradt a következő évre is. Ilyenkor nem mindig írták le újra a föltételeket, csak jelezték, hogy marad úgy, mint tavaly. „1832-dik január 7-én ismét megfogadódott Rátz István számadó csikósnak a múlt esztendei bérért. A bérbe(n) semmi változás nem lészen...”83 6. A szolgálati idő megszakítása Az idő letelte előtti szolgálatmegszakítás rendszerint sérelmes volt valamelyik fél számára. Forrásainkban elszórtan találunk olyan eseteket, amikor mindketten megnyugvással vették a szerződés felbontását. Ilyen volt például a szolga házasság- kötése. 1750-ben jegyezték föl: „Igaz dolog az agyafúrt fejességbül gazdáját elhagyott szolgának nincsen béri. Mindazonáltal Kovács András Tóth Ferenc Istvánt házassági sz(ent) szándékra való igyekezetbül, más okokra nézve is, szolgálattyát félbe szakasztván elhagyni kényszeríttetett, közönséges szokás lévén az ollyatén sz(ent) dolgokba(n) felindult személyt kifizetni, mert elhadgya ember attyát és annyát, ragaszkodik feleségéhez, azért fellyebb is nevezett Tóth Ferenc István Kovács Andrásnak szolgálattyát érdeme szerint megjutalmaztatni tartozik.”84 Ugyancsak kevésbé sérelmes volt az a szerződésbontás, amikor a Gazdaságot felszámolták. Ismerték a közös beleegyezéssel való elválakozást is: „a gazda megegyezésével onnét elment.” Elekes Antalné bírósághoz fordult 1840. VIII. 2-án, mert lánya „Juhász Nagy Istvánnál szolgálván, minekutána a sok pocskot és méltatlan bánást, s verést ki nem állhatta, a most múlt július 4-én onnét eljött”.85 A bíróság a ledolgozott 24 hétre eső bér kifizetésére kötelezte a gazdát. A testi fenyítés is okot szolgáltatott abbanhagyá- sára, — főleg a korszak vége felé. Magyar Péter „Politzer Lázár úr konvenciósa azt terjesztette elő, hogy Policzer Lázár őtet mivel ok nélkül pofozta, huncut akasztófára- valózta, őt tehát ilyképpen nála továbbszolgálni nem akar s kéri magát a szolgálattól felmenteni.” 81 Joó Gazd. 1835. 82 CsmL (Hr) Törvsz. ir. 1800. febr. 21. 83 CsmL (Hr) Dezső Gazd. 1832. jan. 7. 84 CsmL (Hr) Törvsz. ir. 1750. febr. 23. 85 Uo. 1840. aug. 2. 105
