Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. (Szeged, 1979)
Herczeg Mihály: Szolgák cselédek Hódmezővásárhelyen 1848 előtt
A különböző területen foglalkoztatott cselédekről a bírói jegyzőkönyvekben is találunk adatokat. A nehézség csak az, hogy ebből a valós arányok nem állapíthatók meg, hiszen itt csak azok szerepelnek, akiket valamiért felelősségre vontak. 1755—1794-ig bíró elé került: I. Földművelésben dolgozó — cseléd, szolga 37 — béres 68 — részes 2 — kaszás 3 — kapás 7 — napszámos 4 ■— zsellér 1 — majorosné 1 — tanyás 1 Az állattartásban dolgozó —- csikós 7 — gulyás 1 — göbölyös 2 — juhász 15 — kanász 16 — csürhés 2 A háztartásban dolgozó — szolgáló 6 — kocsis 2 Időszakosan sehol sem dolgozó — betyár 47 —■ tekergő, kóborló 4 — kóborló nő 3 Meg kell itt jegyeznünk, hogy a cselédek számához képest elenyésző a bíróságig eljutó „büntetések” száma. Évek átlagában nem éri el a cselédek 1 %-át (— a betyárokat nem számítva). Az úriszéknél elítéltek száma még ennél is alacsonyabb. 4. A cselédek szolgálati ideje A régebbi századokban — a római hagyományok nyomán —- a cselédek fogadása Szent György napjához kapcsolódott. Az egyház kezdeményezésére a polgári év a 17. század vége óta január elsején kezdődik. A cselédfogadást ehhez a mesterségesen meghatározott időhöz rögzíteni nem ment könnyen. A természet megújulásához, a tavaszi munkakezdéshez jobban kötődő Szent György napi szolgálatkezdés még sokáig kísért, a nyári pásztorok esetében egészen a kapitalizmus korának végéig. Vásárhely tanácsa már a 18. században igyekezett elfogadtatni az új szokást. Szeremlei szerint: „A cselédek szegődtetését a tanács (s később a megye is) újévtől újévig határozta, még pedig a városházánál írott szerződések útján (1766.) Ennél kevesebb időre fogadni cselédet tilos volt.”67 67 Szeremlei Sámuel i. m. IV. k. 220. 1. 102
