Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)
Oltvai Ferenc: A Csanád vármegyei telepes községek igazgatása a XIX. század első felében
a telepes falvakban is mérhessük és következtetéseket vonhassunk le. Csak a hatások irányvonalát szándékozunk követni, annak figyelembevételével, hogy a megye nincs- elzárva a más megyékben folyó változások következményeitől. A megye úrbéres helységeiben, miként országosan is, csökkent az egésztelkes jobbágyok száma és emelkedett a résztelkeseké. A telekosztódásban beállott változások kihatottak a jobbágylakosságon belüli folyamatokra. A telekosztódás a jobbágyságon belüli diíferenciálódás kialakulásának egyik jellemzője, alkalmas arra, hogy a jobbágyföld birtoklási viszonyait érzékeltesse. Még akkor is figyelemre tart számot, ha a jobbágy életszínvonalának nemcsak az általa megművelt földterület az értékmérője. Számottevő lehet a piacozásból, a kertföldön termesztett termékekből, a jószágok neveléséből származó jövedelem is. A jobbágylelek nagyságkategóriák szerinti megoszlása Csanád megyében a XIX. század közepén 1/8 2/8 3/8 4/8 telkek 5/8 6/8 7/8 Egész v. Ossz. annál több Makó város 415 307 168 138 1028 %-ban 40 30 16 14 100% 8 úrbéres helység 340 1230 88 741 22 265 13 382 3081 %-ban 11 40 2,9 24 0,7 8,6 0,4 12,4 100% A megye összesen 340 1645 88 1048 22 433 13 520 4109 %-ban 8,3 40 2,2 25,5 0,5 10,3 0,3 12,7 100% Országos megoszlás %-ban 7 41 45 1 6 100% Táblázatunk Csanád megye 9 úrbéres helységében megmutatja a teleknagyságok számát. Makót, a megye székhelyét, ahol a megye telkes gazdáinak negyedrésze él, külön is kimutatjuk. Nyilvánvaló, hogy telekosztódás a többi helységben is, elsősorban a két népesebb mezővárosi jogállással rendelkező Battonyán és Nagylakon is tanúlságos. Ezen a helyen azonban elégségesnek látjuk a megyei adatok összesítését és az arányoknak az országos adatokkal való egybevetését. Makón a telkes gazdák 30%-át a fél, 40%-át a negyedtelkesek képezik. A többi úrbéres helység ettől az aránytól nagy mértékben nem tér el. Amíg Makón a telkesek 70%-át a fél- és azon alóliak teszik ki, a többi úrbéres helységben ez közel 78%. Nyolcad telkesek csak Makón és Tornyán nincsenek. A megyében átlagban a jobbágyháztartások 8%-át teszik ki a nyolcadtelkesek. Ez a teleknagyság a dél-alföldi megyékben, ahol, pedig az urbárium behozatalakor elégséges terület állott rendelkezésre, már feltűnik a századfordulón. A földesurak nem szívesen engedélyezték az ekkora telket, kitűnik Palugyay közléséből: „hogy a telek nyolcadoltatása valóságos szegénységet szül, — igazolja azt a Nagylakon létező nyolcadtelkesek legmostohább állapota, kik is ilyen törvényellenes osztályokat, az illető Hatóság engedelme nélkül magok között önhatalmúlag tevék... ”11(> Nem a jobbágynak a szegénységtől való féltéséről van szó, hanem a terület adózásbeli elégtelenségéről. 110 110IFJ. Palugyay Imre: Id. mii a jobbágytelek nagyságkategóriák szerinti megoszlására 306— 319. 1. 90
