Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)

Gaál Endre–Szabó Ferenc: Adatok a szegedi Grünn-nyomda történetéhez (1811–1847). Bevezetés

„régi” technika tükörképét nyújtja. (I)9 Ebből az időszakból alig van hasonló közzétett nyomdaleltár.10 A kor nyomdáiban használatos német-magyar-latin keveréknyelven írt, helyenként igen nehezen olvasható, még nehezebben megérthető leltár első részben (”Inventarium sub Lit. A.”) a saját nyomású és kiadású könyvekből rendelkezésre álló készletet sorolja fel, művenként megjelöli a méretet, a példányonkénti árat, végül a meglevő példányszám összértékét is. A leltár szerint közel 11 ezer forint értékű volt a raktárkészlet, valójában azonban néhány tételhez beírt összegek pontatlanok. Ezek helyesbítése alapján a főleg imakönyveket, vallásos olvasmányokat és tankönyveket tartalmazó készlet összértéke kb. 16 000 Ft-ot tett ki. A Grünn Orbán által készített jegyzék külön feltünteti azt, ha valamelyik kiadványt rézmetszet (Kupfer, Kupferplatt), fametszet (Holzstichbild) vagy különleges betű díszítette.

Számukra a leltár 5-vel jelzett része a legfontosabb, a betűkészlet és a nyomdai berendezések felsorolása miatt. Grünn a betűkészletet két csoportban (antikva, fraktúr) vette inventáriumába, fokozatonként, súlyegységben (mázsa, font, lat). A közel 62 mázsányi betű-, lénia-, díszítő- és vakanyagból kb. 7 mázsa feltehetően kopott volt, amit a leltár szerint az összsúlyból le kellett számítani. A veszteségként elkönyvelt anyag levonása után fennmaradó mennyiség kizárólag betűkre eső súlyának kb. §-ad része, 33 mázsa, 6 font, 1 lat antikva volt, a fraktúr betűk súlya 16 mázsa, 48 font, 4 lat.11 Grünn Orbán az antikva készleten belül összesen 11 betűfokozatot sorol fel, a 8 pontos petittől a 72—84 pontos nagy szabonig.12 Négy fokozaton belül (cicerótól textig) „régi” és „új” betűket különböztet meg. Pierre Simon Fournier és Finnin Didót munkássága nyomán a XVIII. század végére Franciaországban, Giambattista Bodoni működésének hatása alatt Itáliában, Richard Austin munkássága révén a XIX. szd. elejére Angliában, Justus Erich Walbaum tevékenysége nyomán egyes német területeken, ezzel párhuzamosan a Habsburg birodalom legfejlettebb részein is mindinkább terjedt a polgári ízlést tükröző klasszicista antikva használata. A késői barokk betűt természetesen nem azonnal váltotta fel a fejlett klasszicista antikva; utóbbinak korai változatait (amelyek azonban már klasszicista betűnek tekintendők) a XVIII. szd. végén az említett területeken még nagy mértékben alkalmazták. A korai és fejlett klasszicista betűket tekintették a korabeliek „új”-nak a korábbi, a vékony és vastagabb betűvonalak kontrasztját még nem vagy alig hasz9 Tanulmányunk zárójelbe tett számai ezen iratpublikációnkban közöl dokumentumok sor számát jelentik.

10 Lásd pl. Komáromy József : Az első miskolci nyomda betűkészlete. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve I. Miskolc, 1957. 160—165. 1., Takács Béla: A második sárospataki nyomda leltára 1820-ból. Magyar Könyvszemle, 1961. 172—175. 1.

11 A betűanyag súlya bécsi mázsában ( = 56 kg), fontban ( = 56 dkg), latban (=1,75 dkg) szerepel. 1 font = 32 lat. — Összehasonlításul megemlítjük, hogy a debreceni nyomda betűkészletének összsúlya 1825-ben 144, 1837-ben 162 mázsa volt. Benda Kálmán—Irinyi Károly: Id. ntü 139.1. Az igen alapos előadás ellenére sem tűnik ki egyértelműen, hogy a debreceni súly csupán a betű-, vagy pedig a betű-, díszítő- és egyéb anyagokra együttesen vonatkozik-e.

12 A betűfokozatokkal kapcsolatban megjegyezzük, hogy a leltárban említett és a betűtörténe- tileg elemzendő Grünn-nyomtatványokon látható betűk nagyságának tipográfiai ponttal történő megjelölése csak hozzávetőleges; a betűnek a lenyomatban látható képe a pontméret meghatározásához nem elegendő. A méretbe a betűtörzs is beletartozik, ez pedig a XIX. szd. eleji nyomtatványokon teljes biztonsággal nem állapítható meg, mivel ugyanazon betű többféle törzsre is önthető. A bizonytalanságot fokozza, hogy a XVIII. szd. végétől kezdték bevezetni a sorok ritkítását, így több szövegsor esetén sem lehet teljes pontossággal a törzsméretet meghatározni. (

Haiman György szives közlése, amit ezúton is köszönünk. G. E.) Mivel azonban az elemzett nyomtatványok betűnagyságát, a fokozatok egymáshoz viszonyított arányát szükségesnek láttuk érzékeltetni, a mérhető betűképet „kb.” stb. körülírással adjuk. — A betűfokozatokkal kapcsolatos egyéb tudnivalókat lásd e publikációnk 86—103. sz. jegyzeteiben.

8