Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)

Oltvai Ferenc: A Csanád vármegyei telepes községek igazgatása a XIX. század első felében

bérek emelése is fenyegette a telepet. A kovácsháziak például az 1813-as szerződésük szerint 3 vft-t tartoztak fizetni évenként. Ezt Bittó Imre főbérlő 1817-ben 5 vft-ra emelte.76

A felesbe adás volt az általános forma. Ennek súlyosságára a már idézett pitvarosi eset további részletével utalunk: amikor a kamara általánosan bevezette a felestermelést 1842—44 között, a pitvarosi kertészek nem fogadták el az ajánlatot, azt állították, hogy nem értenek a termeléshez. Valójában az uradalom ajánlata riasztotta el őket a felvállalástól, amely minden telep részére úgy szólt, hogy minden háztelkenként 20 hold 1100 D-es holdat adnak 20 évre, ebből 5 hold őszi, 5 hold tavaszi,

4 hold legelő és 1 hold a belső telek. Ezeknek holdját 2 pengő forintjával kell kifizetni. A fennmaradó 5 holdat feliből dohány alá adja a kincstár. A pitvarosiak azonban úgy látták, hogy a 10 holdnyi vetőföld jövedelméből az 5 hold dohányföldhöz szükséges napszámot nem lehet kihozni. Ezen felül élelem és ruházat is szükséges és az adót is fizetni kell. Annál kevésbé lehet a kincstár feltételeinek eleget tenni, állították, — mert bármi kár érte volna a termést, a haszonbér csökkentéséért folyamodni sem lehetett volna.77 Apácáról is tudjuk, hogy amikor oda a fentebb ismertetett feltételek szerint a feles termelést bevezették, a községben nagy változások történtek és számosán elköltöztek és helyükbe a kamara másokat fogadott. Mindez egy adóssági per irataiból derül ki 1848-ban.78

A feles termelési rendszer nemcsak összességében terhelte a szerződő községet, hanem az egyes háztartásokat is. Akad olyan kertész, aki egymagában nem tudja a 20 holdas numerust megművelni, felibe adja ki. A feltételek nem kevésbé súlyosak a vállalkozó részére. Egy Kövegyen 1845-ben megkötött szerződésből idézünk:

„Mely szerint alább írottak egy részről Kristóf János, mint háztulajdonos, más részről Székelyi Elek mint feles kertész kötött következő feltételek alatt köttetett ún:

1-ör Kristóf János mint háztulajdonos megfogadja a fent is nevezett Székelyi Eleket feles kertésznek illy feltétel alatt: hogy a kertész a gazda földjét szántani, elegendő dohány palántával ellátni, a dohányföldnek % részét berakni, fűzni, csomózni, az egész termendő dohányt beszárítani, egy szóval egész az által adásig becsületesen gondját viselni tartozik, — melly fáradságáért a háztulajdonos a feles kertésznek 2 véka zöld vetést, a háznál levő kertföldnek fele hasznát, esztendeig való őrlést, szabad fűtőt adni kötelezi magát, ezen felül Anya apró jószágot ti. ludat, tyúkot stb. együtt fognak szerezni, szaporulatját két részre fogják osztani. ...”79

A dohánytermesztés lényegesen több munkát igényelt tehát, mint a gabonatermesztés, az időt azonban a szerződés biztosította, a haszon, ha maradt, a kertészé lett, és ez a termés mennyiségének fokozására ösztönözte.80 A dohánytermesztéssel a jobbágygazdaság megfelelő eredménnyel nem foglalkozhatott, annyira megterhelték robotmunkával és sokféle adózással. A termesztéshez a feudális kötöttségektől mentes föld kellett és a szakértelemmel bíró kertész, aki a munkaerejét szabadon használhatta fel és érdekelt volt a termelésben.81 Ez a termelési rendszer azért nem jelentett valamiféle fejlettebb előhaladást. A kertészek a termesztésben épp úgy kötve voltak, miként az úrbéres jobbágyok. A megkötésüket az a kötelezettség jelentette, hogy a bérösszegért telepenként felelősek voltak, — egy mindannyiokért és mindenki

76 Oltvai Ferenc: Mezőkovácsháza ... Id. mü 33. 1.

77 CsmL Csanád vm. kgy. ir. 1844—2115 sz.

78 CsmL Apáca kg. ir. 1848—29. sz.

79 CsmL Kövegy kg. ir. 1845—29. sz.

80 Mérei Gyula: Id. mü 177.1.

81 Gyimesi Sándor: Id. mü 162.1.

85