Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)

Oltvai Ferenc: A Csanád vármegyei telepes községek igazgatása a XIX. század első felében

Kertészek mindenütt akadtak és a temesvári igazgatóság a pécskai kirendeltsége útján megkezdte a Csanád megyei pusztáknak a főbérlőktől való visszavételét és új telepek létesítését. Csanád, Arad, Temes és Torontál vármegyékben két év leforgatása alatt 1842—1844 között 20 helységben 1856 családot telepítettek le, házakat emeltek és 33 217 holdat adtak át a kertészeknek. A 20 községből Csanád megyében 9, Arad megyében 2, Temesben 3, és Torontálban 6 község létesült. A Csanád megyeiek a megépült 1854 házból 913-at és a dohánytermesztésre átadott közel 34 ezer holdból 10 283 holdat kaptak szántóföldi megművelésre.61

A telepek létesítése nem ment zökkenőmentesen. Legjobban a pitvarosiak tiltakoztak, akiknek addig 9000 holdat meghaladó bérletük volt, amelyet mint volt nagylaki zsellérek fokozatosan vettek át és nagylaki zsellérházaikat odahagyva, Pitvarosra költöztek, ahol falut alakítottak ki abban a reményben, hogy úrbéresítik telepüket és „örökös falut” képezhetnek és a bérelt földet úrbéres használatra kapják meg. Ennek érdekében számos előterjesztést, küldöttségjárást vezettek a megyei hatósághoz és a kormányszékekhez. A kamara azonban nem adta át a földet úrbéres használatra. A pitvarosiak azt hozták fel indokul, hogy nem értenek a termesztéshez. Valójában látták, milyen nehéz a termesztés, mennyi időt vesz igénybe, ami veszélyezteti a gabonatermesztést és az állattenyésztést. A kamara a határuk három részre való osztásával felelt a pitvarosiak nak és így hozták létre a pitvarosi pusztán az általuk addig bérelt területen Ambrózt, és Albertit és megyhagyták Pitvarosnak a harmadrészt.62 1843/44-ben 15 éves szerződéssel felestermesztési kötelezettséggel telepítették Kövegy Mednyánszkyházát és Kiskirályhegyest63 Ekkor vette át a kamara Apácát, Dombiratost, Földvárt és Kisiratost. 1848-ban pedig lejárván a főbérlők szerződése a kovácsházi kertészekkel, nem újította meg a szerződést a főbérlőkkel, hanem saját kezelésbe vette a három telepítményt, Bittó Kovácsházát, Református Kovácsházát és Tót Kovácsházát. Elenyészett a dohánytermesztés a század közepére Nagylakon-, Tornyán és Palotán. Magánföldesúri kézben maradt továbbra is a három Dombegyházán-, Marczibányi-, Bánhidy- és Református- valamint Kevermesen, ahol 1853- ban járt volna le a szerződés a Sina örökösökkel.64

A kamara a dohánytermesztés meghonosításával nagymennyiségű dohányt hozott létre, és ezáltal a piacról kiszorította a magántermelők áruját. A kamarának a célja a dohányegyedáruság bevezetése volt, és ezt a pusztákon folyó termesztéssel maga készítette elő. A rendek azután már hiába tiltakoztak, a kamarával nem tudtak versenyezni. így függött össze az egyedáruság bevezetése a kincstári puszták dohánykertészekkel történt benépesítésével. A kamara 1846-tól, a termelés beindulásától került uralkodó helyzetbe ebben a termelési ágban.65

A Csanád megyei telepeken termelt mennyiséget, és annak pénzértékét nem ismerjük. Csak következtetni tudunk abból amit Vedres István írt 1805-ben, hogy Szegedről és a környékéről Pestre szállítják a dohányt és onnan Bécsbe. Ezen kívül a pesti vásárra is visznek.66 Feltételezzük, hogy jórészt a Csanád megyei telepeken termesztették. Csanád megyében az egyik fő átvevő hely Apátfalván volt, ahonnan

61 Oltványi Pál: Bánáti telepítvények a múlt s jelen században. Történelmi és Régészeti Értesítő a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Múzeumtársulat Közlönye IV. évf. II. füzet. Temesvár, 1888. 73—75.1.

62 Bernula Mihály: Pitvaros rövid története 1861—1969. Pitvaros, 1969. 8—9.1.

63 OL Kit Banatica 1843—5830 sz.

64 Pelle Ferenc: Id. mü 24. I.

65 Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1832-tól 1848-ig. III. Genf, 1864. 117—120. 1.

66 Vedres István: A Tiszát a Dunával öszvekaptsoló ujj hajókázható tsatorna. 1805. Magyar Irodalmi Ritkaságok 14. Szerk.: Vajthó László. Bp. 1932. 30. 1. Vö. Takács Lajos: Id. mü 50.1.

81