Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)
Oltvai Ferenc: A Csanád vármegyei telepes községek igazgatása a XIX. század első felében
átalakulásban, valamint a forradalom és szabadságharcban is résztvett. A nagyobb birtokos nemes családok birtokaikat úgyszólván a legújabb időkig biztos kézben tartották és akadályát képezték a falvak paraszti terjeszkedésének. A kamara a nemes és bérlő családoknak szívesen adott el a birtokból. Ezzel szemben a paraszti közösségek úrbéres földjeiken kívül nem szerezhettek birtokot, csupán bérelhettek, ha anyagilag elég erősek voltak és az árveréseken a bérleti feltételeknek megfelelően a biztosítékot és a bérösszeget vállalták. A kamarai területeken többféle bérleti mód honosodott meg. Bérlethez jutottak a Csanád és a szomszédos Békés és Arad megyei jobbágyközségek is. Ezeken a bérleteken túlnyomórészt állattartás és kisebb mértékben gabonatermesztés folyt. Az úrbéres községek minden igyekezetükkel puszták bérletére törekedtek. Erre késztette őket a saját határuk szűkössége, különösképp az urbárium behozatala után, amikor a földesurak allodizációs törekvéseik miatt közvetlen szomszédságukban nem juthattak bérlethez. A községek ugyan változtak de volt olyan is, amelyik évtizedekig benne volt egyazon pusztának a bérletében, mint a csabaiak az apácai pusztákon, pécskaiak Tompán, tótkomlósiak Kaszaperen, stb. Az 1820/21 és 1848/49. évi ödóösszeírások adataiból képet kapunk az úrbéres községek Csanád megyei bérleteiről. Helységek bérletei a kincstári pusztákból 1820 Kurtics község a dombegyházi pusztából Csaba község Kis Apácán Tótkomlós község a kaszaperi pusztából a székegyházi pusztából Magyar Pécska a pitvarosi pusztából a tompái pusztából Palota helység a pitvarosi pusztából a tompái pusztából Nagylak mezőváros a pitvarosi pusztából Makó város Nagykirályhegyesből 500 hold 1357 hold 6900 hold 3337 hold 1800 hold 600 hold 1100 hold 500 hold 1700 hold 6705 hold Összesen 24499 hold 1848/49-ben a bérbeadott terület mennyisége számottevően nem változott. Megmaradtak a legerősebb községek mint Csaba, Tótkomlós és Orosháza. Makó város ekkor már nem bérelt. Ebben az évben 23 310 holdat tett ki a községek bérlete. A csabaiak négy helyen béreltek és a területük megközelítette a 7000 holdat. Béreltek a tótkomlósiak Székegyházán és a palotai zsellérek a kövegyi pusztából. Nagylak mezőváros jobbágyai Kunágotán 1500 hold bérlethez jutottak.40 41 Az úrbéres jobbágy-paraszti közösségek fellendülő árutermelési törekvéseire világítanak rá a jelentős terjedelmű bérletek. A községek száma és a terület ugyan változott, aszerint, hogy miként vált be a gazdálkodás és az erős versenyben meg tudtak-e felelni az árverési feltételeknek. A kamarai területek bérletezéséből kivették részüket a magánbérlők is. Az 1820/ 21-es példát felhozva kitűnik, hogy a legnagyobb területet, a szinte járásnyi kiterje40 Uo. 1820/21. B. 41 Uo. 1848/49. 8. 1. 77
