Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)
Papp János: Bakay Nándor indulása és politikai pályája – a végső kudarcig
Hogy milyen volt Mikszáth alapállása Bakayval szemben az a „Tisza Lajos és udvara Szegeden — Fény és árnykép — Bp. 1880. című könyvéből is kitűnik. A közel 120 oldalas könyv mintegy ötödé vele foglalkozik s a stílus és a hang bemutatására elég két viszonylag rövid szemelvény is. Az elsőnek címe: Bakai Nándor. „Ha én írom Bakai: ha ő írja Bakay... Arisztokratának kíván látszani azért, mert demokratának nézik. A bakra ül a kocsis mellé, hogy közelebb lehessen a nagyúrhoz, ki oly távol áll a canaille-től. S ezt ő mind nem tenné, ha nem volna egy a „canaille”-ből.” A második közlemény címe, melyből a részletet vesszük: Tisza Lajos. Ebben igy fogalmazza meg Bakay pályafutását: „Fogta hát magát és még följebb hezitált, szélsőbaliból republikánus lett. Elkezdte emlegetni a debreczeni országgyűlést, olvasott valahol valamit a kommunis- musról, fölült erre a paripára s hirdette a demagógiát tele szájjal” (56. p.) Majd pár oldallal később: Programjában kimondta, hogy ellensége mindenféle arisztok- rácziának, még az észarisztokrácziának is. Éljen az esztelenség! S az iparosok visszamondták: Igaz! Éljen Bakai! Az új követválasztáson Bakay elbukik és sohasem sikerül újra országos jelentőségű szerepre kerülni. Az országos politika színteréről leszorult Bakay nem tűnt el véglegesen. Városának politikai, gazdasági életében vett továbbra is tevékeny részt. E működése mellett egyéni életének további kiépítésére vetette be legfőbb erőit. Gyárának modernizálása, valódi nagyipari méretűvé fejlesztése kötötte le életének mintegy tíz évét. A nyolcvanas években gyára részvénytársasággá alakult át, melynek kezdetben ő az igazgatója. Azonban e posztjától 1886-ban megválik. Végül 1890-től az akkor alakult Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara másodtitkára lesz s e tisztében marad 1902-ig, haláláig. Mindezek mellett nem érdektelen a kendertermelés hazai fellendítésében kifejtett munkássága sem. Könyveinek s füzeteinek, cikkeinek egész sora ezt propagálták s ezt a korabeli Magyarország szinte minden vidékén megtartott előadásai is. Nem utolsó sorban neki köszönhető, hogy Szeged környékén meghonosult a ma is fontos ipari növényként termelt kender is. A sikeres ipari s gazdasági szervező munkája mellett nem sorvadt el az újságírói működése sem. Bár 1890 óta viszonylag kevesebbet írt, működése mégis folyamatos volt. Élete utolsó éveiben, újból sok cikkel jelentkezik. Kora egyik szegedi lapjának, a Közvéleménynek lesz kezdetben állandó cikkírója, majd főmunkatársa, míg súlyosbodó betegsége végképp kiüti kezéből a tollat. Az a genre, amihez úgy ahogy értek, a novella. Elítélni látszol amiért nem pusztán azt írok, ami jobban megfelelhet az ambicziónak, ami íróhoz méltó dolog, nem úgy mint a pamphlet, vagy ami ennél is még alacsonyabb, a lapcsinálás... Jókai e viszonválsszal fejezi be irodalmi s talán etikai jellegű összekoccanásukat: Olvastam az üzenetet. Bizony nem hittem volna, hogy az ártatlan tréfa úgy kihozzon a sodrodból. Hja, de mikor ágálni olyan jól esik ugy-e? Mert hogy valaki azt is irodalmi corruptiónak nevezze, ha azt írják róla, — persze Kákay Aranyoskodó kotyvasztásai után nem egészen jogtalanul! — hogy szakácskönyvet ír, kivált mikor a szakácskönyvet a maga passzusa mellett küldi be, ahhoz már csakugyan olyan vidéki zseni kell, minőnek és N-Th K-nt nem tartottam. Különben béke velünk és —jobb kedély. Üstökös, 1880. november 28. 292
