Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)
Papp János: Bakay Nándor indulása és politikai pályája – a végső kudarcig
lényeges állításáért s helytáll az osztályharc koncepciójáért is. „...bármennyire kegyeljem az Ön lelki nyugalmát — írja — meg kell önnek mondanom; hogy ama társadalmi kérdés, melytől oly szent aggodalommal irtózik, már meg van hazánkban. Megszülte a jogfosztás, mely teher növeléssel párosult, megszülte a szélesbíilő látkör, mely az összébb szorított emberjog szűk köréből oly vágyakat költ, amelyeket elérni egy osztály áll akadályozó őrt a nép előtt.” De helytáll azért is, hogy a társadalmi változásokat az osztályharc mellett a vezető társadalmi rétegek önzése is segít kikényszeríteni. „Szövetkezve van ellenünk az egész dologtalan szolga had — írja — mely az imént felosztotta maga között a polgárjogot, hivatalt, országjövedelmet; csak a közterhet nem... Közösügyes alku, muszka rém, nemzetiségi viszály mind az ő művök... Nemcsak Ausztriának kell a mi kizsarolt hazánk, különféle jogczímek alatt folyton sarc- zolható gyarmattal; amazoknak éppen olyan mértékben kell Ausztria patronául... Innen van Uram, hogy az én Herman barátom által körlevélen bár elömlik az Ön által elítélt irányzat, annak mégis igaza van...” E levél már hattyúdala volt a mozgalomnak. Pár napi óvatoskodó gyűlésezés után a Szegedre sereglő delegátusok szétoszlanak, hogy többé sohase jöjjenek össze. Bakay Kossuthhoz intézett levelének befejező sorai: „Nekem gyáram van, az olyan petróleumtűz ellen a biztosító társulatok nem biztosítanak. Koldus nem akarok lenni, tgy a petróleumra nem szomjazom...”117 „nemcsak ő, de iparostársainak magatar- íását is meghatározta. Ismét bebizonyult: valóban nem tud a teve átbújni a tű fokán... VIII A kísérlet tehát megbukott. A minden politikai színárnyalat lapjainak elutasító hangját csak egy lap ellenvéleménye kontrázta meg: a Független Polgáré. „Meg akarják tagadni ugyancsak — írja — a szabadság nagy szájú apostoljai az iparosok egyéni szabadságát, ezeknek a modern követelményekről ápolt meggyőződését saját avas, korhadt nézeteikkel pótolgatván. Az iparos mint honpolgár teljesen fönntarthatja egyéni szabadságát ide vagy oda csatlakozni, valamint fönntarthatja azt is, ha az elvtelenség virágzó korszakában hazánk vitálisabb érdekeiért hévül, s e hévben megvethesse a lyukas mogyorót kínálgató pártok kucsébereit: hogy az ily egyesület, mely hazánk anyagi érdekeinek lendítését célozza, nem volna jobb, célszerűbb, üdvösebb a napi kérdések fölötti kofáskodásnál, azt csak a középkor elgémberedett, megvakult és megbolondult remetéi nem látják be.”118 119 A kísérlet bukása azonban nem hozta magával a politikus Bakay bukását. A Függetlenségi Párt tagjaként a sajtóban is nyomon követhető tevékenységet fejtett ki mind az 1875-ös, mind az 1878-as választásokon. A délvidéki mandátumokért harcba induló jelöltek állandó kísérője, propagandafőnöke. Sőt, mindkét választáson maga is fellépett, bár sikertelenül. 1875-ben Szluha Ágoston kormánypárti jelölttel szemben maradt alul, bár nem nagy különbséggel s 1878-ban Battonyán. Számunkra — s talán Bakay számára is — az 1875-ös választás az érdekesebb. A minden rezdülésre reagáló szegedi sajtó Bakay ekkor elmondott programbeszédét így értékeli: „E program után Bakay urat a ma létező pártok egyike sem mondhatja magáénak. Ezt úgy hisszük, jó lélekkel konstalálhatjuk.”110 De ennél 117 Bakay Nándor levele Kossuth Lajoshoz. 1875. március 31. OL 118 Független Polgár, 1875.május 8. 2. évf. 422—159. sz. 1. p. 119 Szegedi Híradó, 1875. június 23. 17. évf. 75. sz. 3. p. 288
