Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)
Papp János: Bakay Nándor indulása és politikai pályája – a végső kudarcig
kozásait mind a pártalakítás egészére, mind programjára vonatkozóan. „Szükségtelennek tartom — írja — mert van párt, melynek programjába tökéletesen bele illik mind az, a mit Önöknek az ipar és kereskedés érdekében akarniok kell. Károsnak tartom — folytatja tovább — mert hazánkban minden valamirevaló ember párthoz tartozik, s így minden új pártalakítás csak egy vagy más párt rovására történhetik... Ha önök is új pártot alapítanak, ez csak úgy történhetnék, hogy Önök a közjogi ellenzéktől vonnának el erőt...”106 De Kossuth elmarasztaló ítéletének nem ezek a legfőbb indokai, eltekintve attól, hogy nem veszi tudomásul az új pártalapítás újszerűségét, hogy: nem közjogi alapon áll. Levele végén kimondja elmarasztalásának alapvető indokát is.: „A körlevél javaslat azt állítja, hogy „a küzdelem, mely a nemzet zömében foly, nem politikai pártok, hanem társadalmi rétegek küzdelme.107” „Én nem gondolom, hogy már hazánkban is osztály osztállyal mint ellenséggel állana szemben. Ne is adja az isten, hogy így legyen... Én az írás szavaival azt mondom: atyám, múljék el tőlünk e pohár.”108 S e mellett az alapvető rettenet mellett, melynek valós jelenléte semmivé teheti az addigi politizálás minden értelmét, még két olyan jellemvonását sorolja fel az új alakulásnak, melyek teljesen idegenek Kossuth politikai szótárában, „...a körlevél javaslaton bizonyos irány vonul végig — állapítja meg — mely azon eszmék rendjébe tartozik, melyeket szoczialisztikusnak szoktunk nevezni, kell valami ilyesnek lenni benne, mert rám ezen benyomást tette.” S e mellett: „...én nem látom, minő gyakorlati czélt gondolnak önök az áltai elérhetni, hogy a productiv munka nevében úgy szólván had üzentetik s meddő fogyasztóknak? Avagy gondolja Ön, hogy a productiv munka elélhet fogyasztók nélkül? S végül így fejezi be a Menenius Agrippa- szerű gondolatmenetét: Önérzetre ösztönözni a productiv munka férfiak nagyon jó, de bizony-bizony mondom: a gyűlölet nem jó tanácsadó.”103 110 E Kossuth-levél aztán felnyitotta a zsilipeket minden oldalon, mert az általa megfogalmazott álláspont egybeesett az uralkodó rétegek s a politikai vezetés álláspontjával. S hogy az mit jelentett akkor, Bakay így fogalmazza meg emlékiratában: „Minthogy hazánk őrszelleme még mindig személyek nagyságának nyomása alatt él s mivel nálunk még nem csupán eszmék, de emberek is uralkodnak a nemzet közérzülete fölött; e szerint egy Kossuth Lajosnak, ha bár bujdosik, ha bár távol van, — éppen mint egy Deák Éerencznek, ha bár mitsem tesz, ha bár szót sem ad; — nagy varázshatalmuk van súlyos körülményekkel küzdő nemzetünkre.”111 A kor sajtójának reagálásai természetesen szinte kivétel nélkül Kossuth megállapításait ismételték. A másod- vagy harmadrangú lapok persze primitívebben és durvábban, mint az országosak, melyek rutinosabban s ízlésesebben mondták el ugyanazt az elmarasztalást. A „Szegedi Közlöny” ismeretlenje ilyen stílusban hozza véleményét a jámbor pártalapító polgárok tudomására: „A nagy kérdések megoldása nem dilettánsok, nem tanonczok: de mesterek, tapasztalás és tudomány által megvilágosult tiszta fők, elfogulatlan keblek feladata maradjon. Szentelt talaj az, hová — mint Mózesnek 106 Kossuth Lajos iratai. IX. köt. 9—33. p. 107 Uo. 108 Uo. 109 Uo. 110 Uo. 111 BakayNándor: Emlékirat... 23. p. 286
