Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)

Papp János: Bakay Nándor indulása és politikai pályája – a végső kudarcig

később annyira jellemző társadalomjobbító buzgalom itt, ebben az egyesülésben kezdődik, „ahol új szerepem jutott s ahol kezdtük az iparos ifjúságot a korhelységtől megmenteni s a tanulásra és művelődésre ösztönözni.”41 —jellemzi egy 1884-ben közölt tárcájában az akkor követett céljait és önmagát. Azonban éppen ez egyesület miatt kerül csakhamar súlyos konfliktusba néhány egyházi vezetővel. A város törvényhatósági bizottmányi tagjaként a legényegylet címéből töröltetni akarta a „katolikus”42 jelzőt. Jutalomkép aztán 7 évig dobáltatának sárral az egylet előharczo- sai, kik, hogy nem szereplési viszketegből küzdöttek, onnan is kitűnik, hogy az egyletnél soha vezetői fő-tisztségre nem törekedtek. Sőt, mindezeket betetőzve: „...az egyház folyvást megtűri, hogy nevében a legműveletlenebb és durvább hangon ezen egyesület nyilvános lapokban, mint az „Idők Tanújáéban és a „Tanodái lapok”-ban is szüntelenül korholtassék. Annyira mennek ezen félhivatalos egyházi levelezők, hogy nemcsak az egyletet, de a támogató polgárokat is lebetyározzák, nem is említvén az eretnek és istentelen féle címzéseket.”43 — írja.

íme az első támadás. Hosszú sor fogja majd követni s ennél jóval erősebbek s gonoszabbak is. Mindenesetre Bakay tovább halad a már megkezdett úton. Jelentős szerepet vállal a korban meglehetősen nagy vihart kavaró „A szegedi iparosok emlékirata”, borítójáról „vörös könyvének nevezett kiadvány megszerkesztésében. Az irat főképp az iparos ifjak oktatását tárgyaló fejezetben hordja Bakay kezenyomát.

Mindezek, mind Szegeden, mind az országos lapokban végzett széleskörű publicisztikai munkássága eredményeként a 60-as évek végére a város ellenzéki polgárságának egyik legbefolyásosabb vezéregyéniségévé, néptribunjává vált. Az 1869-es választások előcsatározásait már ő vezeti s cikkei, levelei, melyeket Jókaihoz intézett, már az öntudatos, sőt a rutinos népvezért mutatják.

Ekkor még a balközéphez tartozik, s a „Bihari pontok”-at valló Tisza Kálmán és Jókai pártjának győzelméért küzd. Mint az országban mindenütt, a kormánypárt Szegeden is gátlástalanul használta fel a hatalom nyújtotta lehetőségeket e választás előtt. A rágalmazás és megfélelmlítés, a provokálások, a gyűlések megzavarása sokat használt eszközei voltak. S az ellenzék helyzetét még nehezebbé tette, hogy egy alkalmi kiadvány, a „Közlemények”-en kívül sajtóorgánuma sem volt.

E lapocska fennmaradt néhány oldalának szinte minden sora áruló emléke ama övön aluli ütések sorozatának, melyeket e választás során a Deák-párt elkövetett Szegeden. S nem a legveszélytelenebb volt közöttük a felekezeti izgatás sem. „Izraelita polgártársaink között azzal izgatnak a szegedi ellenzéki párt ellen, mintha mi a testvériség kötelmeit nem becsülnök, mint a kormánypárt...” — panaszolja hihetőleg Bakay megfogalmazásában. Tanúink a velünk tartó izraeliták — folytatja tovább — hogy itt éreztetve van-e velük azon kegyelmes leereszkedő modor, s amely- lyel a kormánypárt hálaadót követelő módon viseltetik irántuk. — Itt valóban egyenlők vagyunk. Itt nincsenek méltóságos, nagyságos, tkes urak — itt egyenjogú polgárok, demokraták vannak. Nem csinálunk belőle készpénzt, nem a mi érdemünk, hogy a nemzet régi kötelességét, 48-i Ígéretét beváltá. Polgártársak! a democrátia elve a világbéke! S ha csak tőlünk függne, készen vagyunk azt minden vagyonunk s életünk árán is őrizni.”

Ám az eszközeiben nem válogató kormánypárt — a lap tanúsága szerint — nem áll meg a felekezeti izgatásnál vagy „az ellenzéket csupa vörös forradalmárnak nevező” polgárijesztésnél, de „némely korcsmában ingyen bort mér”, s az iparosokat honvéd egyenruhák elkészítésének reményével hitegeti „mézes madzagként.” Végül,

41 Bakay Nándor: Ifjúkori emlékek. Alföldi Iparlap, 1884. június 7. 3. évf. 23. sz. 2. p.

42 Szegedi Híradó, 1861. február 10. 3. évf. 12. sz. 1. p.

43 A szegedi iparosok emlékirata. Szeged. 1866. Burger. 18. p.

272