Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)

Ruszoly József: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében 1848–1875

szellemében nem a 25-ös parlamenti bizottságra, hanem magára a törvényhozásra kívánta ruházni.328Többször szólt az úrbéri maradványok és a telepítvényes viszonyok felszámolásához, a vadászati törvény vitájában pedig a tulajdonosok érdekeit védte.329 Sok részletkérdést érintett az 1872-es költségvetés vitájában is.330 A választó- jogi novella kapcsán 1872. március 29-án pártja álláspontjának megfelelően felemás módon szólalt fel. Az általános választójog elvét sem fogadta el, azt hangoztatva, hogy az „általános szavazatjog egyike azon jelszavaknak, amelyeket a modern radicalizmus zászlajára írt”, s bár a „históriai iskola emberének” tekintette magát, meglehetősen ahistórikusan hivatkozott az 1848 előtti rendi képviselet riasztó példájára, amely „a nemesség által gyakorolt általános szavazatjogon alapult”. Anglia példáját a nemzetiségiek miatt ezen a téren nem tartotta követhetőnek, s csupán az 1848: V. te. továbbfejlesztését pártolta.331

Dobsa Lajos az 1869. június 1-i válaszfelirati vitában Deákkal és Eötvössel polemizálva makói politikai hitvallását mintegy megismételve bírálta a kiegyezés rendszerét, benne is elsősorban a delegáció intézményét és az államadósságok közösségét.332 A bírói hatalom gyakorlásáról szóló törvényjavaslat 1869. július 1-i vitájában továbbra is a bírák választása és a megyei autonómia mellett kardoskodott.333 Egy év múltán, 1870. július 14-én a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló törvény- javaslat általános vitájában a főispáni hatalom erősítése és a virilizmus bevezetése ellen szólt.334 1 872. március 1-én elvbarátaival ellentétben a szélbal nézeteit vallva a „suffrage universe!” hívének mondotta magát, leszögezvén, hogy ,,a cenzust, ha egy krajcár lenne is, nem fogadhatom el”. Pártjával összhangban a titkos szavazás bevezetését — helyesebben: általánosabbá tételét — és a kerületek lélekszám szerinti egyenlő felosztását szorgalmazta. Az 1872. április 10-i hozzászólásában is kitartott az általános választójog mellett, de azt Kállay Ödönnel ellentétben a nőkre nem kívánta kiterjeszteni, amit másokkal összhangban a női mivolt védelmével indokolt. Ekkor fejtette ki azt is, hogy az általános választójog nem vezet szükségképpen köztársasághoz; ő maga sem vallotta már magát republikánusnak, annál inkább, a „valódi parlamentáris monarchia” hívének. Chorin Ferenc kormánypárti honatyát cáfolva, aki szerint a közvélemény nem kívánja az általános választójogot, rámutatott, hogy a „népnek a megyékben, a városházán, a követválasztásnál nincsen szava”, a lapok között pedig nincsen orgánuma, így a közvéleményre aligha lehet hivatkozni. A választókerületében tapasztaltak alapján joggal állíthatta, hogy ,,a makói kimaradt nép nemcsak igényli e jogot: de mélyen fájlalja e kimaradást". Azoknak a képviselőknek, akik a proletariátus megerősödésétől félve ellenezték az általános választójogot, az 1848. februári francia forradalom egykori szemtanúja polgári korlátoktól nem mentesen válaszolt: „...ha a suffrage universel egy eszme, melynek előbb- utóbb be kell következnie, hozzuk azt be most, míg nincs kifejlesztve a proletariátus.”335

Az 1872—1875. évi törvényhozási ciklusban a Csanádi képviselők alig szerepeltek a képviselőház plémunán. Érkövy Adolf pl. az állami birtokok nyilvános árverés útján való bérbeadását ecsetelve a képviselői összeférhetetlenségi törvényjavaslat

328 Uo. XV. 248.-249.

329 Uo. XV. 297., 352., XVII. 67., 184—186., 241.

330 Uo. XVIII. 310., 345., XIX. 12—13., 197—198., 309—310., XX. 8., 108—109., 111., 157., 191 — 192., 201—203., 396—397., 403.

331 Uo. XXIII. 167—168.

332 Uo. I. 311—317.

333 Uo. II. 253—258.

334 Uo. X. 15—22.

335 Uo. XII. 41—46., XXIV. 204—212. (Kiemelés tőlünk. R. J.)

231