Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)

Ruszoly József: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében 1848–1875

nemzetiségi törvényt előkészítő bizottság összeállítását illetően Babes Vincével vitatkozva kifejtette, hogy szükséges „a jogos igények igazságos méltányolása azon korlátok között, melyeket a haza politikai egységének fenntartási kötelessége elénk szab”.315

Faragó Ferenc makói képviselő a válaszfelirati vitában mondta el szűzbeszédét, melynek lényege az 1848-as törvényekhez ragaszkodás és annak bizonygatása volt, hogy a magyarság nem ellensége a Monarchiának.316 A köztörvényhatóságok átmeneti rendezése kérdésében 1867. március 7-én a miniszteri javaslattal szemben a „nép választási jogot” védte ugyan, mégis elfogadta az 1861-es vármegyei bizottmányok reaktiválását. „Mi a magyar nemzetiség számára semmi kiváltságot nem követelünk — utalt a nemzetiségi kérdésre —; a többi nemzetiséggel e szép hazában együtt akarunk élni.”317 Az újoncozási törvényjavaslat vitájában 1867. április 2-án szót emelt amellett, hogy „a magyar ezredekben magyar tisztek alkalmaztassanak”.318

Az 1869—1872. évi törvényhozási ciklusban a három Csanádi képviselő közül csupán Érkövy Adolf battonyai honatya, pécskai kincstári uradalmi igazgató tartozott a Deák-pártba; Szontagh Pál nagylaki és Dobsa Lajos makói képviselő egyaránt a balközép padsoraiban foglalt helyet.

A nemzetgazdász Érkövy Adolfot elsősorban gazdasági kérdések foglalkoztatták. 1869. július 6-án interpellált a Mezőhegyest és a Csanádi kincstári földeket átszelő vasút ügyében, kifejtvén, hogy tulajdonképpen közlekedési hasznán túl építése munkalehetőséget jelentene 6 ezer telepítvényes családnak is. Lónyay Menyhért pénzügyminiszter egyetértett vele.319 1869. november 9-én alapos pénzügyi és történeti ismeretek birtokában szólt hozzá az önálló jegybank ügyéhez, melynek felállítását tanulmányozandónak vélte;320 majd december 1-én az 1868-as zárszámadást védte Tisza Kálmánnal szemben. 321 Az ipartörvény előadójaként 1871 novemberében a hivatalos álláspontot képviselte.322

Szontagh Pál a bírák felelősségéről szóló törvényjavaslat 1869. október 26-i vitájában az esküdteknek a szakbírákétól eltérő helyzetére utalva szögezte le, hogy az „esküdszéki institutio nem egyéb, mint a nép lelkiismeretének megtestesülése”;323 1869. november 4-én pedig Tisza Kálmán kétszakaszos törvényjavaslatát támogatva kiállt a teljes vallás- és lelkiismereti szabadság mellett.324 Figyelemre méltó, hogy előbb mint a számvevőszéki törvényjavaslat előadója, később pedig az egyik úrbéri törvényjavaslat bírálója 1870—1871-ben a főrendiháznak a képviselőházzal szembeni alkotmányjogi jelentőségű háttérbe szorítását szorgalmazta, mint mondta, „ez egy nagy lépés lenne előre”.325 A törvényhatóságok rendezésekor 1870. július 19-én a középosztály érdekeit féltve a legtöbb adót fizető virilisek képviselete ellen szólt;326 1871 márciusában pedig a községi autonómia erősítését szorgalmazta.327 Az első- folyamodású bíróságok elhelyezését 1871. május 13-án Mocsáry Lajos indítványának

315 Uo. II. 50.

316 Uo. I. 202—206.

317 Uo. III. 265—266.

318 Uo. IV. 145—146.

319 KN1869—72 II. 365—366.

320 Uo. III. 241—245.

321 Uo. III. 448—451.

322 Uo. VII. 221-, XVIII. 239., XVIII. 7—54.

323 Uo. III. 63.,

324 Uo. III. 187—188.

325 Uo. VII. 301—302., VIII. 101—102., 105., 123—125., XV. 297.

326 Uo. X. 147—149.

327 Uo. XI. 191., XV. 240., 280.

230