Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)

Ruszoly József: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében 1848–1875

mellett, mert Návay Tamás főispáni tisztsége miatt már nem léphetett föl. Az egykorú tudósító szerint abban az esetben, ha a főügyész nem fogadná el jelölését, „az adó elleni declamatiókkal felizgatott itteni lakosság ... az itteni nagy számú gazdálkodó nép közt rokoni összeköttetésben álló, s emiatt népszerű Dobsa Lajost fogná képviselővé választani”.219

Az 1869. március 22-i választáson Tarnay Antal elnök felszílótására Kocsis Lajos és társai Dobsa Lajost, Pozsonyi Ferenc pedig Baross Sándort ajánlották. A „teljesen rendben történt” szavazáson Baross Sándor 282 voksával szemben Dobsa Lajos 652 szavazattal nyerte el mandátumát, melyet „a választóközönség kebelében felkérés után személyesen” vett át.291 292

„Egy makói polgár” az aradi Alföldben már januárban megírta, hogy a szavazók többsége Tiszta Kálmán irányzatának híve, a kisebbséget alkotó Deák-párthoz pedig „a megyei hivatalnokokon kívül még hivatali tekintély alatt állók, a Bach-Sschmerling provisorium gyámoltjai, nehány kereskedő és igen kisszámú alsóbbrendű polgárok tartoznak, kikben az úrhatnámság... dúl”. A kormánypárti Szegedi Híradó rendes levelezője a választás után azon kesergett, hogy az „intelligentia Makón a nyers tömeg által leveretett”; a balpárt nyíltan hangoztatta az ,,urak gyűlöletét”. „A vagyonosabb gazda közönség félt velük tartani, nekünk megígérte több mint a fele a beírt szavazóknak, hogy szavazatát Barossra adandja, ... és a szavazás napján a piacon levő több ezer szavazat nélküli csőcselék pressiója alatt — nem mert velünk szavazni.” Ha minden bizonnyal túloztak is a cikkírók, annyi kétségtelenül bizonyos, hogy e választás tovább mélyítette az ellentétet Makó társadalmában.292^

A következő általános választásokra készülődve a vármegyei ellenzéki kör Blaskovics István földbirtokos elnökletével 1872. január 27-én alakult meg; makói kerületi elnöke Juhász Antal, alelnöke pedig Bánfy Gyula lett.293 A városban annyira biztos volt az ellenzék helyzete, hogy ezúttal a kormánypárt nem is állított jelöltet. A nagy népszerűségnek örvendő Dobsa Lajossal szemben előbb Vájná Miklós reformpárti politikus próbálkozott fellépéssel 294, később pedig az ellenzék kerületi alelnöke, Bánfy Gyula vállalkozott e nem sok sikerrel kecsegtető szerepre,295 számítván a semlegességét hangsúlyozó helyi kormánypárti kisebbség támogatására is. A Maros szerint a „város intelligentiája 9/10 részben visszavonult e küzdelmektől”, s így egyik jelöltet sem támogatja, mégis a pesti balpárti orgánumokhoz olyan sürgönyök érkeznek, melyek szerint Bánfy tulajdonképpen jobboldali jelöltként lépett fel. „Nekünk, s előttünk mindegy akármiképp választja meg a makói, túlnyomólag elégedetlen (nem ellenzéki) közönség” képviselőjét — hangoztatta a kormánypárt helyi orgánuma —, mert „ha a jobboldal Makón képviseltetni akarja magát, erre semmi esetre nem kéri fel azon férfit, ki legtöbbet tett arra nézve, hogy Makónak baloldali elvű polgármestere legyen”.296 E sajátos dicséret alighanem mégiscsak a minden bizonnyal mérsékeltebb nézeteket valló helyi ellenjelölt, Bánfy Gyula helyhelyzetét volt hivatva erősíteni.

291 Lásd a 289. jegyzetet.

292 CsmL Csanád vm. kv. ír. sz. n.—1869.

292/» gOY MAKój polgár: Makó, jan. 9. Alföld 1869. január 31.; Választási mozgalmak. M. B.: Makó, márc. 22. Alföld 1869. március 27.; R. L. [Rendes levelező]: Makó, márc. végén. Szegedi Híradó 1869. április 4.

293 Az ellenzéki kör alakulása. Maros, 1872. február 4.

294 A Hon 1872. május 1. (e.); Választási gyöngyvirágok. Szegedi Híradó 1872. május 24.

295 Újdonságok. Maros, 1872. június 9., 16. Helybeli újdonságok. Csanádmegyei dolgok. Szegedi Híradó 1872. május 24.

296 Újdonságok. Maros, 1872. június 9.

227